Ha vonattal indulunk az Ördögkatlan Fesztiválra, akkor Palkonyán kötünk ki, hiszen a három helyszín közül csak itt van vasúti megálló. Már az oda út is hangulatos, az öreg Bzmotok egyedi ritmusát semmi sem múlja felül. Akinek először jár a Palkonya felé vezető vonatúton, annak sem kell megijednie, hogy rossz helyen száll le, hiszen a falu jellegzetes ,,hagyma" temploma időben jelzi, mikor kell elkezdeni szedelőzködni.
Már az állomásról látni a falu színpadát, ahol ma többek között Rátóti Zoltánt, a Fabatka és a Téka zenekart hallhatják az érdeklődők.
Az úton felfelé indulva több borospincével is találkozhatunk, ahol az ebédünket hűs borokkal tehetjük igazán palkonyaivá, főleg ha helyi specialitást választunk -kedvencünk a Palkonya Cuvée, ami egy testes, száraz bor, az egyik itteni boros pince specialitása.

Nekivágva a palkonyai emelkedőnek egyre több festett arcú apróságal találkozunk, akik óriási retro nyalókákkal, vagy vattacukorral a kezükben baktatnak libasorban a járdán. A látvány nem meglepő, hiszen a palkonyai délelőtt elsősorban a gyerekeké: játszóház, hétpróba, koncertek és előadások várták a legkisebbeket.

Dél felé betérünk egy hangulatos verandán berendezett kis kávézóba, mely személyes nyilvántartásunkban ,,a tavalyi év nagy felfedezése" megjelöléssel büszkélkedhet. Két hölgy - mint az a beszélgetésünk során kiderült, testvérek - a fesztivál ideje alatt kávézót, ahogy itt nevezik, vendégasztalt működtet, ahol a megpihenni várókat harmonikus, falusi környezetben fogadják. Sokat kell várnunk, mire beszélni tudunk a házigazdákkal, hiszen a hely roppant népszerű. Végül sikerül néhány perc erejéig elcsípnünk őket. A Nóra Porta névadó házigazdája, Eleonóra elárulja, hogy a kávé iránti szenvedélye vezetett oda, hogy megnyissa üzletét. Néhány évvel ezelőtt még csak látogatóban voltak Palkonyán, amikor megittak volna egy jó feketét, ám sehol nem árultak errefelé ilyesmit. De ez nem szegte kedvüket, hiszen végül annyira megtetszett nekik a falu, hogy ide is költöztek - immár 3 éve. Nem sokkal később beindították a kávézót, ahol házi süteményeket és valódi bodzaszörpöt is kaphatunk. Idén egy vendégszobával bővült a kínálat, ahol a fesztivál idején - vagy bármikor - eltölthetünk néhány napot távol a város zajától.

A gasztronómiai kitérő után Dinnyés Dániel zongoraművész és Kolonits Klára operaénekes koncertjére megyünk, ami már azért is vonzó, mert a napsugarak elől a hagymatemplom szívében kereshetünk menedéket. Ez lesz az első igazi operaélményünk, és talán jobb is, hogy nem egy nagy előadással indítunk, hiszen az opera nehéz műfaj, az embereknek általában meg kell érni hozzá. A templom - a giccses falfestmények ellenére - külön hangulatot ad az előadásnak, amiért elsősorban az akusztika felelős. Az előadás különlegessége, hogy az énekek között zeneszerzők életéről szóló történeteket hallhatunk. Mint kezdő operahallgatók, ez megkönnyíti a befogadást. Észre sem vesszük, hogy eltelt egy óra.

Koncert után, a szabad levegőre érve hamar megjön az ember kedve egy kis borozgatáshoz. A fák árnyékában, vörösbort szürcsölve összegezzük Palkonya semmi máshoz nem hasonlítható hangulatát. A fesztivál nélkül is élő, fiatal faluban minden porta rendezett, barátságos emberek, jó borok, és gyönyörű panoráma fogadja a látogatót. Az meg csak ráadás, hogy augusztus első hetének hétvégéjén mindezt népzenei, vagy épp opera dallamokkal kísérve csodálhatjuk.