Hogyan kapcsolódtál be Pécs kulturális életébe? Arra gondolok, hogy mi volt az első pillanat, amikor úgy gondoltad szervezőként tevékenyen ebben részt kell venned?

Az egyetemi gyakorlatom alatt, Molnár G. Judit igazgatónőnek köszönhetően, aktívan hozzájárulhattam a Művészetek és Irodalom Házának életéhez. Gyakorlatilag azóta vagyok a pécsi kulturális élet résztvevője.

Ezek szerint egész felnőtt életedben kizárólag a kultúrával foglalkoztál?

A közgazdasági egyetemet már munka mellett végeztem el, marketing szakon. Akkor már látni lehetett, hogy a kultúra, kultúraszervezés milyen irányba mozdul el. A marketingen belül a non-profit marketing irányába specializálódtam és a szakdolgozatomat is a Művészetek Háza marketing szemléletű menedzseléséről írtam. Persze a művészetekkel már korábban megbarátkoztam, hiszen zenei általános iskolába jártam.

A PMH után a Pécs/Sopiane Örökség Nonprofit Kft élére kerültél. Miért hagytad ott a Házat?

10 évet dolgoztam ott ebből 5 évet vezetőként. Hiszek a szufi útban és abban, hogy időnként meg kell újulni. Máshol is szerettem volna kipróbálni magam és véletlenül - már ha az ember hisz a véletlenben - akkor adódott ez a lehetőség.

Megpályáztam a világörökségi helyszínek irányítását, így maradhattam a kultúra területén, ami mégiscsak egy másik megközelítést, másfajta gondolkodást igényel.

Nem szerettem volna ott maradni, mivel úgy éreztem, ott minden koncepciómat végig tudtam vinni és az adott körülmények (intézményi struktúra, finanszírozási kérdések) nem engedték a továbblépést. Úgy gondoltam, hogy a Háznak is jobb lesz, ha más valaki, más gondolatokkal, új lendülettel formálja tovább a ház arculatát.

Ha ez nem jött volna össze, akkor merre orientálódtál volna, úgy tudom szóba kerültél az EKF-művészeti igazgatójának a posztjára is...

A világörökség igazgatáságának lehetősége még akkor ért, amikor még a PMH-ban dolgoztam, így igazából nem nagyon kellett keresgélnem.

A művészeti vezető poszt másfajta személyiségjegyeket, felkészültséget követel, mint amilyenekkel rendelkezem. Másrészt úgy gondolom, hogy a pécsi intézményvezetői körön kívül és felülálló személyt követelt a poszt. Valóban egyeztettünk az akkori város- és EKF-vezetéssel, de nagyon eltérő véleményünk volt a kulturális évadról. Sokkal több hangsúlyt fektettem volna a pécsi kultúrára, arra hogy megmutassuk magunkat és nem a külső rendezvények importálására...

Másrészt felelősségteljes anyaként nem tudtam volna minden szabadidőmet a munkára áldozni. Ha a világörökségi állás nem jött volna össze, akkor elmentem volna Pécsről világot látni.

Bozóky Anita a Kultúrkert megnyitó sajtótájékoztatója után nyilatkozik

Amikor munkatársakat választasz magad köré mik az elsődleges szempontjaid?

A lehetőséget keresem az emberekben. Nem is annyira a meglévő tudást figyelem, ami természetesen nagyon fontos, azonban az emberséget, a munkabírást, a mentalitást, azt sehol nem tanítják. Gyakorlatilag a magam példájából indulok ki. Annak idején látták bennem a lehetőséget és ezt adom most vissza én is.

Ha munkatársaid rólad beszélnek, mit gondolsz, akkor mik azok a személyiségjegyek, amiket elsőként megemlítenek?

Nagyon nehéz vezetőnek lenni. Nem hatalom, hanem szolgálat, és ezt sajnos sokan nem értik. Én úgy gondolom és remélem, hogy a munkatársaim is azt gondolják, amit én, hogy egyenlők vagyunk ebben az intézményi struktúrában, csak a szerepeink mások.

Nekem az a szerepem hogy összefogjam, motiváljam és koordináljam őket az ő szerepükben. De ez nem egy felülről irányított hozzáállás. Nekem az a feladatom, hogy kihozzam belül a legtöbbet. Nem vagyok hagyományos vezető.

Szeretem az embereket és szeretem közösségnek, baráti társaságnak tekinteni a munkahelyemet is. Épp ezért sok mindent megteszek értük, és úgy látom, hogy ugyanezt kapom vissza. Kollégáim őszinték velem és a negatív kritikát is megfogalmazzák.

Vezetőként melyek azok a területek, amik nehézséget okoztak számodra, mi volt az, amit nehéz volt elsajátítanod?

Például a szereplés. Nem vagyok hozzá elég exhibicionista. A nyilvános szereplés az kifejezetten egy olyan vezetői feladat, amit meg kellett tanulnom. Erőt kellett venni magamon és nem megfutamodni a nehéz lehetőségtől, hanem megkeresni és élni velük.

Nehéz feladatot vállaltál most el. Olyan struktúra irányítását, amire nem nagyon tudunk példát. Mi volt a motivációd, amikor úgy döntöttél, hogy belevágsz?

Az egész ZSN vezetését nem szerettem volna elvállalni, azonban a kulturális területen szerzett tapasztalataimat szívesen állítom a város szolgálatába. A város vezetése állt elő azzal a javaslattal, hogy kettős irányítással működjön a Negyed.

Ruzsa Csaba irányítása alatt működik a pénzügyi és a műszaki rész, és hozzám tartoznak a művészeti és kulturális vonatkozású dolgok. A kettő együtt egyelőre hatalmas feladat és borzasztó nagy felelősség volna, önmagamban nem is mertem volna vállalni. Mivel a Negyedhez hasonló heterogén struktúra, intézményi rendszer és helyszín korábban nem nagyon létezett sokkal nehezebb is felépíteni, mint egy céget, amiben pedig van tapasztalatom, hiszen ez PSÖN kft-t is alapjaitól kellett újraépítenem.

Különleges intézményi rendszer, különleges vezetési felépítés. Hogy tudjátok a szerepeiteket elkülöníteni egymástól? Milyen a munkakapcsolatotok?

Naponta többször egyeztetünk személyesen, emailben, telefonon. Feladataink nem választhatók el egymástól. Persze van munkamegosztás, de jelenleg a műszaki kérdés kulturális kérdés is. Kiegészítjük egymást: Csaba pénzügyes szemlélettel látja azt, amit én kulturális intézményvezetőként talán nem vennék észre, és fordítva.

Bozóky Anita és Ruzsa Csaba a Piknikpark első sajtótájékoztatóján

Közeledik 2011 és úgy hallottam csúszás várható az ZSN átadásánál...

Nem, ez így nem igaz. Eredetileg is 2011 nyara az átadás határideje, és nem is lehet csúszni, mert a pályázat 2 éves kivitelezési időt enged. A félreértés abból adódhatott, hogy például a Bóbita Bábszínház új épületének átadása csúszik. Mivel több cserepet kell legyártani, mint amennyivel a kivitelezők eredetileg számoltak, ezért decemberben lesz átadás. Ilyen csúszások vannak, de a teljes projekt nem csúszik. Egyébként egy másik hibás sajtóértelmezés az is, hogy nem kellene már közbeszerzési pályázatot kiírni az EKF kommunikációjára. Ez az összeg a pályázat része és azt nem az EKF kommunkiációjára kell fordítani, hanem a megvalósult fejlesztések további promóciójára, bevezetésére. Tehát nem elvesszük valahonnan, hanem a pályázati forrásból megkapjuk vagy nem...

Ha már szóba került a pénz a költségvetésről lehet már tudni konkrétumokat?

Most vagyunk ennek a munkának az elején. Egyrészt a beköltöző intézmények költségvetése lesz átcsoportosítva, de nyilván egyéb források is kellenek. Most, hogy kezdjük átvenni az épületeket, látjuk azt is, hogy minek mennyi lesz a fenntartási költsége. A megvalósíthatósági tanulmány számolt költségekkel, de a működés pontosítja.

A jövő évi programokat el lehet kezdeni így tervezni?

A kulturális stratégiával most készültünk el. A tematika és a koncepció tehát kész. Jövőre egyébként azok a programok valósulnak meg, amiket az intézmények hoznak be. Így, a Pécsi Kulturális Központ programjai megvannak, de például a Pannon Filharmonikusok teljes programja is bekerült már az eseménynaptárba.

A szinergikus gondolkodásra, a pontos költségvetés melletti gondolkodásra csak 2012-re van esélyünk. A legtöbb energiát és szervezést jelenleg a tényleges struktúra kialakítása igényli.

Biztosan látjuk azt is, hogy a válsághelyzet a jövő évre még rá fogja nyomni a bélyegét. Ennek ellenére a Kodály Központban már most lefoglaltak több időpontot konferenciáknak. Ez még nem a mi munkánk eredménye, hanem a hely újdonsága hat ilyen vonzerővel.

Az EKF-et gyakran éri az a vád, hogy kiüresedett, a szellemisége elveszett. Vannak programok, de a kezdetben felvázolt célok útközben elvesztek. A Zsolnay Negyedben mi lesz másként? Másként lesz?

Magam is kritikusként is gondolkodok az EKF-ről, hogy következtések által jobbítsunk. Ahogy nemrégiben egy konferencián is elhangzott vannak civil érdekek, intézményi érdekek, a közönség érdekei, városi érdekek, budapesti érdekek. Az EKF megpróbált mindenkinek megfelelni. Azt gondolom, hogy sokkal tematikusabban kell gondolkodni.

A hangversenytermet mindenképpen egy művészeti intézményként kell pozicionálni, és a Zsolnay Negyed mehet a közművelődés és a sokféle igény kiszolgálásnak az irányába. A kettőnek az összemosása egyáltalán nem szerencsés.

A jó pozicionálás híve vagyok és ez hiányzott korábban az Expo Centernél és sajnos az EKF-programnál is. A Negyeden belül is el kell dönteni az egységekre vonatkozó alapelveket, még akkor is, ha sokszor a szinergia lesz a legfontosabb. A Negyednek egységként kell működnie és ennek az elérése lesz a legnehezebb. Az EKF is egy olyan év volt, amit még egyikünk sem csinált- ezért tanulni kellett.

Rengeteg program ingyenes volt az EKF évadban. Ez mennyire fenntartható?

A Zsolnay Negyednek ebből a szempontból is nyitottnak kell lennie. Az, hogy minden van, minden ingyenes az nem fenntartható. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kultúrának értéke van, és ezt tudatosítani kell.

Egyébként nagyon érdekes lesz visszanézni, hogy hogyan változott az az összeg, amit a pécsiek kultúrára költenek.

Sokszor elhangzik, hogy a ZSKN egyfajta kulturális régiós központ szeretne lenni. Ennek milyen gyakorlati stratégiája van, vagy lesz?

Ha a beköltöző intézmények, a kulturális ipar szereplői közt jól sikerül kialakítani az együttműködéseket, akkor lehet ilyen szerepe. Akkor lehet nemzetközi szintre törekedni. Mind a hangversenyterem, mind Negyed nagyon különleges lesz. Nem egy nagyvárosi funkciót tölt be, kicsit többnek látom pont az egyediség miatt. Az EKF-évében is nagyon jól láttuk, hogy a Cella Septichorában - ahol folyamatosan mérjük az idelátogatókat - a régiós vonzás sokkal nagyon volt, mint mondjuk az országos. Itt az a kérdés, hogy melyik az a paraméter, amivel ide tudjuk csalogatni a kaposvári és szekszárdi vagy az épp az eszéki komolyzene rajongókat (fellépők, helyszelleme, adottságok, ár...).

Street art a Zsolnay Negyed kontójára

A kulturális intézmények gyakorlatilag kiköltöznek a belvárosból. Ezeknek a helyszíneknek mi lesz a sorsa? Elég kevés információ kering erről...

Én sem tudok sok konkrétumot. Az Pécs/Sopiane Örökség Nonprofit Kft esetét tudom. Ide az (Esze Tamás utca, Civil Közösségek Háza udvara - a szerk.) Esélyek Háza és önkéntes program fog beköltözni. Azt tudom, hogy a többi intézményt sem lehet csak úgy értékesíteni és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a Dominikánus Ház kiürül. Elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos kulturális, szervezői funkciók ott maradnak. Nem hiszem, hogy kiürül a város, legfeljebb nyáron helyeződik a belvárosi terekre a hangsúly, míg az őszi-tavaszi időszak sokkal inkább a Zsolnay Negyedről szól. Ennek is lehetne egy íve.

Másrészt, ha nincsenek is programok a téren, tapinthatóan sok ember élvezi a tereket. Lehet kritizálni, biztos van is alapja a kritikáknak, de működik. És ez a fontos.

Nemrég a Művészetek Palotájában egy szinte teltházas koncerten voltam és elgondolkodtam, hogy vajon a Kodály Központ 999 fős nagytermét Pécsett egy ilyen kaliberű, de mégiscsak kevéssé ismert előadó meg tudja-e majd tölteni?

A Kodály Központban ez a legnagyobb teremnek a legnagyobb mérete, de kisebb befogadóképességgel is üzemelhet, ami úgy gondolom gazdaságosan működtethető.

Egyébként a MűPával már tárgyaltunk és nagyon nyitottak az együttműködésre. Nem arról van szó, hogy ismételni szeretnénk Pécsett. Ami itt valósult meg, s nem Pesten azért idén lejöttek Pestről is az érdeklődők. Ebben az autópálya hihetetlen nagy segítség. Tehát másfajta együttműködést kell kialakítani. Ha az ismétlődést szeretnénk, akkor már sokkal inkább pl. egy Pécs-Dubrovnik tengelyben kell gondolkodni.

Ajánlott olvasmány: Interjú Ruzsa Csabával a pecsma.hu-n