A mo_mo_, polgári nevén Mozgó Modern/Mov(e)ing Modern című kétrészes építészeti dokumentumfilm bemutatója köré szerveződött az este, a vetítés után egy szakmai beszélgetéssel a film alkotói és szereplői között, Dévényi Tamás moderálásával. A vetítés kicsit zötyögősen indult -  kevés hely, kevés szék, sok érdeklődő -, de egy tízperces áthidaló procedúra után minden a megfelelő helyre került és nyugodtan élvezhette a közönség a filmeket.

A két, egyenként 25 perces építészeti dokumentumfilm témája a pécsi építészeti modernizmus feltérképezése, illetve a klasszikus modern és a kortárs pécsi építészet kapcsolatának bemutatása. A film alkotói az építészeti sorozatairól ismert testvérpár, Csontos Györgyi és Csontos János.

A filmek kapcsolódnak a nagyszabású pécsi Bauhaus-kiállításhoz és a 12 év-Dél-Dunántúl építészete a 21. század elején című kiállítás anyagához. Az első rész a ,,dicső múltat" idézi Getto József idegenvezetésével. Ismerteti a pécsi bauhaus és modern nagyjainak munkásságát, olyan nyelvezettel, hogy azt egy építészethez mitsem konyító laikus is megértse. Forbát Alfréd, Nendtvich Andor, Weichinger Károly, Hoffmann László, Lauber László, Visy Zoltán, Körmendy Nándor és Nyíri István pécsi vonatkozású munkáit és a modernhez valamint egymáshoz való viszonyukat mutatja be. Getto szereplése különösen izgalmassá teszi a filmet, hiszen beleviszi a személyeset, ő a korszemlélő, aki ismerte az akkori alkotókat, céljaikat és a társadalmi viszonyokat és lehetőségeket, melyek tükrében sokkal jobban tudja értelmezni az akkori alkotásokat, mint mi innen a 21. századból.

A második rész az utódok útja napjainkban, Pécs és a modernitás kapcsolata, a város úttörő szerepe és a kortárs építészek tudatos vagy éppen tudattalan választása ennek a szerepnek a vállalásában, továbbvitelében. A szereplők Pelényi Margit, Getto Tamás, Patartics Zorán és Orlovits Balázs, mint a modernség és a bauhaus alapok továbbvivői és továbbfejlesztői tűnnek fel a filmben és az alkotók az ő munkáikon keresztül arra keresik a választ, hogy ez mennyire tudatos ez a szerepvállalás.

A beszélgetés tematikája is többek közt ezt a kérdéskört járja körül,  de a fenti építészek egyre gyakoribb közszereplése okán, nehéz a témában már igazán újat hallani. Összeségében a két film megtekintése sajátos betekintést enged a kortársak és az elődök közti folytonosságba illetve segít tágabban értelmezni azt az építészeti kontextust, amiben nap mint nap járunk, élünk, közlekedünk.

Leszögezhetjük tehát, hogy mind a mo_mo_, mind az Építészet és Kontextus, aktuális 12 év című kiállításával elindított egyfajta társadalmi párbeszédet és tágította a látószöget, hogy akit érdekel, ne csak az EKF esetleges építészeti baklövéseit lássa a városban, hanem az elmúlt 60 év eredményeit és a fejlődés lehetőségét is.