A normál beszédfejlődésnek öt szakasza van, melyeket kihagyni vagy átugrani nem lehet. Kezdetük és lefutási idejük azonban sokféle lehet. Van, akinél a beszéd megindulása az átlagosnál korábban, van, akinél később kezdődik. A lányok általában hamarabb kezdenek beszélni, mint a fiúk.

A beszédfejlődés öt szakasza:

1.       A kiáltások szakasza, 0-2 hónapos korig, a csecsemő az őt érő kellemetlen ingerekre sírással, kiáltozással reagál.

2.       A gagyogás szakasza, mely 3-4 hónapos korban kezdődik. A baba a jó közérzetét is kifejezi, de hangadási kísérletei még távol állnak a tudatos, szándékos közléstől. A gagyogás második szakasza 6-8 hónapos korban jelenik meg, amikorra kialakul az anyanyelv artikulációs bázisa. Ez az önutánzás korszaka.

3.       Az utánzás korszaka 9 hónapos kor körül kezdődik, amikor a gyermek elkezdi utánozni a környezetének hangjait. Eleinte a beszéd ritmusát, hanglejtését, dallamát. Majd 1 éves kor körül elkezdi a környezete által előmondott szavakat után mondani (echolálni), de ezek jelentését még nem érti.

4.       A beszéd megértésének időszaka, mely egy ún. látszat megértéssel kezdődik, melyben a gyermek a gesztusra, a hanglejtésre, a helyzetre reagál és nem a szó értelmére. Majd 12 hónapos kor körül kezdi észlelni, hogy azonos emberi hangjelenségek mindig azonos tárgyakat, tevékenységeket, indulatokat jelölnek. Ez a szakasz kb. a második életév feléig tart.

5.       A beszéd önálló fejlődési szakasza, melyben a szókincs akkor növekszik, amikor a gyermek s dolgok nevére kezd rákérdezni. A szókincs másfél éves korra kb. 80-100 szó, mely a harmadik életév elejére kb. 350-400 szóra növekszik. A szókincs növekedésében nagy szerepe van a környezetnek. A harmadik életév végére megjelennek a két- és többszavas mondatok. A szórend azonban még gyakran hibás.

A negyedik év végére kialakulnak a nyelvtani formák, és szabályok. A gyermek szókincse ugrásszerűen megnő.

Megkésett beszédfejlődésről (afázia) akkor beszélünk, amikor a fejlődés szakaszai sokkal később, vagy nem jelennek meg. Ezen gyermekeknél gyakori, hogy 2-2,5 éves korukban még mutogatással értetik meg magukat, illetve, hogy még 4-5 éves korukra sem mondanak két- vagy többszavas mondatokat, esetleg jelentéssel bíró szavakat sem.

Jó tudni, hogy az afázia diagnózisát nem egyedül a logopédus állítja fel. Valóban általában a szülők a pszichológushoz vagy logopédushoz fordulnak tanácsért. De mielőtt papírra kerül a "címke" a gyereket feltétlenül látnia kell a neurológusnak, a fül-orr gégésznek, az audiológusnak.

Honnan ismerjük fel a megkésett beszédfejlődés tüneteit?

Csecsemőkorban keveset gagyog a gyerek. Egyhangú a gagyogása. Túl lassan reagál a környezeti ingerekre. Lassú a beszédritmusa.

Egyszerű megkésett beszédfejlődés áll fenn, ha a gyerek már 3,5 éves de még mindig nem beszél, vagy ha beszél, ez nehézkesen érthető. Hangutánzókban beszél. A szókincse szegényes, sivár.

A beszédértése viszont jó, tehát elvégzi az utasításainkat. Ha arra kérjük, nyissa ki az ajtót, megteszi stb...Mégis sokáig csak egyszavas, vagy két-három szavas aggramatikus mondatokat használ.

Mi lehet az oka annak, hogy nem beszél a gyerekünk?

1. A BESZÉDSZERVEK nem működnek normálisan. Megtörténhet, hogy azért mutat lemaradást a beszédfejlődés, mert a nyelvvel van a "baj" (nyelvbénulás, lenőtt nyelvfék).

Az orrmandula, a makroglosszia is okozhat afáziát.

2. Vannak esetek, amikor a KÖRNYEZET miatt nem indul meg a beszédfejlődés. Számtalan pszichológiai, logopédiai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy azok a gyerekek, akikkel nem kommunikáltak a felnőttek, és nem biztosították nekik azt a megfelelő érzelmi biztonságot, amely elengedhetetlen a normális fejlődéshez, lelassult a beszédfejlődésük.

Mit tehetünk, hogy megelőzzük a problémát?

Mindennap olvassunk, vagy mondjuk mesét a gyerekünknek.

Bevásárláskor az úton is mondókázzunk. Énekeljünk neki!

Ne selypítsünk. "Kiti piti dermekem" jellegű kommunikáció káros a gyerek beszédfejlődésére.

A gyereknek szüksége van arra, hogy tisztán hallja a hangokat, hiszen utánzás révén tanul. Ha selypítve beszélünk hozzá, nagy az esély arra, hogy azt gondolja a gyerekünk, hogy ez a normális, és ő is így próbálja majd kifejezni magát.

A felnőtt ebben a korban a leghatalmasabb ideál, és a gyermek olyan szeretne lenni, mint az anyuja, apuja, ezért olyan fontos, hogy megfelelő példát mutassunk neki.

Nevezzük meg a tárgyak rendes nevét. A "szervusz" ne legyen "táj -táj"! A gyerekeket ne nevezzük babának!

Amikor a gyerekünkhöz beszélünk, nézzünk a szemébe, hogy minél több érzékszervét bevonjuk a kommunikációba. Ha látja is, hogyan kell a hangokat képezni, könnyebben sikerül majd neki is megtanulni beszélni!

Hallgattassunk vele zenét! Feltétlenül figyeljünk arra, hogy legyen minőségi zene, és a korának megfelelő.

Játszunk fújó gyakorlatokat! Fújjuk le a vattagombócot az asztalról! Adjunk neki szívószálat, evvel szürcsölgesse a teát!

Mindenekelőtt a legfontosabb, hogy ha a fent felvázolt jeleket tapasztalja a gyerekén, forduljon szakemberhez segítségért!