Norvégiában, a bergeni egyetemen is tanító Mengyán András, formatervező és képzőművész munkássága az alkalmazott és az önmagáért létező képzőművészet közötti határokat mossa el. A művász elmondása szerint mindig festőművész szeretett volna lenni. Pályaválasztáskor, mivel pont akkor szűnt meg a díszítő festő szak a Magyar Iparművészeti Főiskolán, kényszerből ipari formatervezés szakirányra nyert felvételt. Ehhez azonban szakmai gyakorlat híján egy évet a Kner Nyomdában kellett eltöltenie, ahol megtanulta szeretni és tisztelni a gépeket és az azokban rejlő szakmai tudást, a működésüket megalapozó tudományos gondolkodást. Saját bevallása szerint a kezdeti alkotói folyamatai közelebb álltak a tudományos megközelítéshez, mint a klasszikus értelemben vett képzőművészeti gyakorlathoz, azonban az így létrehozott alkotások sajátos esztétikai minőséget is hordoztak. Valami újnak a létrehozása, az ismeretlen megismerése mindenkor pillanatnyi örömöt jelent.

A munkásságárá folyamatosan jellemző ez az említett tudományos szemléletmód, ami egy különleges felfedezéshez is vezetett. Mengyán András egy olyan eljárást és eszközt fejlesztett ki, amely jelenleg ugyan csak zárt térben működik, de képes kétdimenziós formákat valós háromdimenziós formákká átalakítani. A berendezés lehetőséget kínál statikus és mozgó színes formák és térhatárolók megjelenítésére, amelyek 360 fokban láthatók, de jelenleg még nem átjárhatóak (hacsak valaki búvárruhát nem vesz magára). A szabadalmi eljárás a költségek miatt elmaradt, azonban az ötletet a szerzői jog védi.

A mostani kiállítás középpontjában a Hang Kert című installáció áll majd, emellett az elmúlt öt évben készült munkákból összeállított válogatás lesz látható január 22-ig a Pécsi Galériában.