A Patartics Zorán által szervezett őszi programsorozat egyik kulcskérdése az volt, hogy miért hagyják el tömegével a tehetségek a várost? Ugyan kézzelfogható bizonyíték nincs arra, hogy kóros mértékű lenne ez a folyamat, de a szubjektív tapasztalás szintjén biztos létező problémának, egyelőre csak tapogatózó, azonban mégiscsak tudományos, körbejárását tűzte ki céljául a projektben is szerepet vállaló MTA - Regionális Kutatások Központja. Most, ezzel az egy napos konferenciával, később egy erre (is)épülő alaposabb kutatással.

A meglehetősen didaktikusan felépített rendezvény - szakemberek 20 perces előadásain, majd egy workshopon keresztül - a történeti áttekintéstől igyekezett eljutni a Pécsre vetíthető felismerésekig.

A tehetségek elvándorlásáról szóló konferencia reggelén még nem is gondoltuk, hogy több mint 2 egész órát kell várni a "senki sem lehet próféta a saját hazájában" szólás elhangzásáig. De ez így történt és örültünk, mert ez azt jelenti, hogy az előadók pragmatikusabb megközelítésben tárgyalták a terítéken szereplő témát.

A konferencia házigazdája, és moderátora Pálné dr. Kovács Ilona, a MTA - Regionális Kutatások Központjának helyi vezetőjeként nemcsak a rendezvény alaphangját adta meg, de az előadókat prezentációik kordában tartására is figylemeztette. Amire szüség is volt, hiszen - ahogy többen is elmondták - szinte minden egyes mondatuk külön előadás témája lehetne. 

Patartics Zorán, építész, publicista az El-projekt létrejöttéről gondolati hátteréről mesélt. Elmondása szerint, annak ellenére, hogy a kezdeti lelkesedés és aktív részvétel után a negatív folyamatokat látva eltávolodott az EKF-től, a 2010-es évet mégsem szerette volna frusztrált passzivitással tölteni. Kézenfekvő volt egy olyan programsorozat megszervezése, amely az EKF-pályázat szellemiségéhez hűen valósul meg. A máshol érvényesülő, de Pécshez köthető építészeket bemutató kiállítás volt az a vezérfonál, amire a tehetségek elvándorlásának, megtartásának kérdéskörét fel lehetett fűzni. De a projekt - a kérdések felvetése - nem a szeptemberi programokkal kezdődött. A kérdéses időszak alatt csak intenzívebb figyelmet kapott ez a téma, melynek feldolgozása jelenleg is zajlik, pl. az oldalakon vagy éppen ezen a konferencián. Az építész örömét fejezte ki, hogy a tudományos kutatásokkal is meg lehet támogatni a kezdeményezését.

Kaposi Zoltán közgazdász, történész a PTE KTK tanára globális keretbe helyezte az elvándorlás és betelepülés kérdéskörét, hangsúlyozva, hogy Magyarországra minden korban mindkét migrációs irány jellemző volt. Az elmúlt két évszázadot vizsgálva elmondható, hogy míg a 18-19. században inkább a befogadás, addig a 20. században a kibocsájtás volt a jellemző. Pécsi kontextusban, Hamerli és Angster nevét említve, szóba került az is, hogy az ideiglenes elvándorlás és visszatérés a helyi közösségnek is rengeteg értéket hozhat.

Bálint Lajos, szociológus a KSH munkatársa az elmúlt húsz év demográfiai és migrációs adatait mutatta be, megemlítve, hogy adatforrásai - a cenzusok és regiszterek - nem alkalmasak a tehetségek mozgásának elemzésére. Ehhez ugyanis sokkal inkább célirányos kutatások szükségesek. Pécs, migrációs folyamatok szempontjából, nincs különleges helyzetben: a hasonló méretű vidéki városok, hasonló adatokat mutatnak. Az elvándorlás éves szinten kb. 6000 főt mutat, a célterület az esetek 75%-a megye határain belül található. 

Az első előadások után, a kérdések alatt a közönség soraiból az is elhangzott, hogy a migráció az értelmiségi életpálya része, éppen ezért lehet egy természetes folyamat is. A konferencia moderátora, Pálné dr. Kovács Ilona is egyetértett a felvetéssel, azonban hangsúlyozta, hogy amennyiben az elhagyás kóros méreteket ölt, akkor a helyi döntéshozóknak komolyan el kell gondolkodniuk.

Győri Ferenc, geográfus ún. tehetségtérképekről, azaz valamilyen szakterületen az átlagosnál magasabb szintű készséggel rendelkező emberek földrajzi eloszlásának ábrázolásáról, beszélt. A történelemoktatást például régóta segítik olyan térképek, amiken híres emberek szülőhelyei vannak feltüntetve. A tehetségföldrajz halottakkal foglalkozó tudomány: az egyik munkamódszer szerint a lexikonokban megemlített tudósokat, művészeket jelzik a térképen; a jelzés mértéke a lexikonban elfoglalt szövegmennyiségtől függ. Ezek a térképek többnyire közkeletű elképzeléseket igazolnak.

Pálné dr. Kovács Ilona, az RKK baranyai intézetvezetője az előadásában a lábbal szavazás intézményére hívta fel a hallgatóság figyelmét: sokan úgy nyilvánítanak véleményt az adott területről, hogy egyszerűen odébbállnak. Véleménye szerint a helyi vezetéseknek Magyarországon egy paradigmaváltáson kellene átesnie: a hagyományos képviseleti demokrácia felől a hálózatos partnerségi demokrácia irányába. Az EKF értékelése kapcsán az is elhangzott, hogy a hagyományos ECC-filozófiával szemben, a tehetségek megtartására való törekvés, a helyi kultúra helyzetbe hozása helyett olyan irányba mozdul ahol külső produkciókkal próbálták idevonzani a turistákat. Ezen kívül partnerségen alapuló hálózatok helyett exkluzív hálózatok épültek ki a kulturális klaszterek tekintetében, amelyek azonban a külső források elapadása után nem lesznek fenntarthatóak.

Koltai Zoltán,  a PTE FEEK közgazdásza, egy 2005-ös, egyetemisták segítségével végrehajtott felmérésnek a témához kapcsolódó elemeit mutatta be. Az állítólag 1000 fős életkor, iskolai végzettség és lakóhely szempontjából reprezentatív mintán végzett kutatás szerint, Pécs országos viszonylatban a második legvonzóbb város. Laikusként is könnyedén megállapítható volt, amit aztán az előadó is elismert, hogy a kutatást végzők városhoz fűződő viszonya erősen torzíthatta az eredményt. Ezt egyéb kutatások is igazolják, amelykben Pécs turisztikai szempontból általában 10 legvonzóbb magyar város közé sem kerül be.

Vincze Orsolya szociálpszichológus a közösség megtartó erejéről beszélt, tisztázva többek között azt is, hogy mi a minimális feltétele az adott csoporthoz tartozás érzésének. Az EKF kapcsán elmondta: a város lakossága azáltal, hogy figyelemmel követte az eseményeket, és passzív résztvevője lehetett számos programnak, magáénak érezhette az EKF-évad programjait. Azonban sokkal magasabb szinten érezhették volna a magukénak, ha jobban bele lettek volna vonva az EKF alakulásába.

Varga Attila, a PTE KTK kögazdászának előadásá a menni vagy maradni kérdést, a fejlett gazdasági területek vonzáserejével összhangban vázolta. Létezik egyfajta vonzó és taszító ereje a gazdasági központoknak, melyeknek az egyensúlya kívánatos a térség érdekében. Globális szinten Pécs kisváros és a csak akkor tud a szívóhatásoknak ellenállni, ha megtalálja azokat a réseket, amelyekben adottságai révén érvényesülni tud. Az is elhangzott, hogy az elvándorlás nem mindig rossz: ha a kapcsolatok megmaradnak, akkor egyes tehetségek elvándorlásával számos pozitív hatás érheti a forrásterületet.

Az RKK honlapja

Az El|Away projekt weboldala