Első ránézésre talán az épületnek támasztott Magyaroszági Zsidó Szociális Segély Alapítvány feliratú tábla a legmegkapóbb a kultúrAközért vagy Intergaléria vagy nem is tudjuk milyen nevet viselő, üzletszerűen művészettel foglalkozó galériában.

Persze a komcsivörösben díszelgő, kiváló szakaszoknak címzett zászló is megkapó, úgyhogy a kirakat gyors áttekintése után máris bent totyorgunk az üzletben. Az ingerkavalkád leírhatatlan, leginkább egy jól sikerült vásárnap a pécsi zsibin hozhat bárkit ilyen izgalomba, bár az NDK gyártmányú kibelezett ütvefúrót és zsírban tocsogó lángost sehol sem találjuk.

Olyan mintha egy galériába szívlapáttal bedobáltak volna egy csomó limlomot és megpróbáltak volna rendet csinálni, de nem sikerült. És ez csak a körítés.

A tulajdonos, a budapesti illetőségű Lapu Mihály nem reklámoz, csak mesél a koncepcióról. 18 év vendéglátás, majd 18 év kultúraszervezés után most Pécsett nyitott galériát. No, meg egy Sufni nevet viselő, a romkocsmás trendet megnyergelő vendéglátóipari egységet, amit a lánya üzemeltet. De ott is kézzel fogható a művészet.

Ebben a helységben a kacatok között vagyis - ideológiailag is megtámogatva és a praktikumnak engedve - fejmagasságban és afölött találhatók az épp aktuális kiállítás elemei.

Jelenleg Csorba Simon és barátai címmel látható összeállítás.

A futási mániájának köszönhetően a megszállottak klubjába is felvételt nyerő Csorba Simon László kétszer járta meg a Lipótot. Először bentlakóként majd dolgozóként. A nemesi származású autodidakta művész, nehéz körülmények között végezte el Pécsett az orvosit, közben folyamatosan alkotott, de mégtöbbet ivott. Az OPNI-ban kezelték, ahol a körülmények és a felismerés segítségével fejlesztette ki művészetterápiás módszerét. Jóideje segít pszichés betegeken és szakkönyvek megírásban is jelentős szerepet vállalt. Pécsett önálló kiállítása utoljára 2008-ban volt, aminek megnyitójára betegség miatt sajnos nem tudott eljönni.

Az ő képei mellett követőinek alkotásai is láthatóak. A galériás Csorba Simon Lászlót jó barátjának és mesterének tekinti.

- Épp most csorgattam kettőt - és már mutatja is a paraván mögött az utat az üzlet hátsó részébe. Valóban elég erős kép az egyik, de a Tüneményes Tettyei Toalett Tárlat(grafikák a vécé ajtajára aggatva) szintén elragadó.

- Volt itt ma egy műkereskedő nagyon akciósan kínáltam neki ezt a Csorba Simont százhúszért. Pesten ez 300 - mondja Lapu Mihály miközben az egyik központi képre mutat.

- Azért meg elkérek hatszázat. Én csináltam, én mondom meg mennyi. A két kiválasztott, 15 milliós nép színei vannak rajta. Piros-fehér-zöld és a sárga-kék. Petőfi brüsztjét ábrázolja és annak a szellemét.

Csinálunk még egy utolsó képet a Táncosnőt hátulról megkínáló parasztbácsi címet viselő installációról és lassan elköszönünk.

Mivel a galéria tegnap nyílt, az elsők között írhattunk a vendégkönyvbe. Semmi felvágós, meg az írásunk úgyis csak monitoron olvasható és csak helveticában szép, így csupán azt ígérjük, hogy legközelebb is eljövünk.

Lapu Mihály korábban a médiában. A galéria honlapja. Cikk Csorba Simon Lászlóról.