A Párizsban és New Yorkban élő és alkotó horvát képzőművész 2005 és 2010 között készült alkotásai közül több mint 40 érkezett Pécsre, az Eszéki Szépművészeti Galéria, Eszék városa és a Pécs 2010 Nonprofit kft együttműködésének köszönhetően.

Davor Vrankić képeit vizsgálva több régi mester neve ugrik elő ritkán használt agytekervényeinkből. Nem lehet nem megemlíteni Hieronymus Bosch munkásságát vagy éppen Caravaggio csendéleteit. És az első pár sorban említett pszichedelikus érzékelést sem.

Hibátlanul kidolgozott, szinte hiperrealista grafikákkal találkozunk a patinás épület kiállítóterében. Az ízlésesen elrendezett képek (igen ezt is érdemes Pécsett, 2010-ben megdícsérni - szerk.) befogadását maximum a ceruzarajzokat védő üveg zavarja valamelyest. De nem annyira, hogy ne legyenek lenyűgözőek a hatalmas grafikák, amelyek szinte egész falakat töltenek be. Vagy azok a csendéletek, amelyek a tárgyak felületének struktúráját emelik ki, bár sokszor önmagukban is elég jelentőségteljesek lennének. A képek különlegességét ugyanis legtöbbször a téma adja. Mesevilág ez. Koherens és személyes. Szerethető, elgondolkodtató és érdekes. De, ami a legfontosabb: könnyedén érthető és befogadható.

Egyébként a megnyitón - a protokolláris vendégeket leszámítva, akikhez természetesen a bulibútorok is hozzátartoznak - nem nagyon fordultak meg Pécsiek, többnyire horvát szótól volt hangos a terem. Reméljük a tárlatot azért többen nézik meg...