Induljunk ki játszmákból! A játszma a tranzakció- elemzés kulcsfogalmai közé tartozik. Eme irányzat megteremtője jutott arra a felismerésre, hogy az emberi kapcsolatokat átszövik az olyan tranzakciók, melyek a résztvevők tudattalan érzelmi igényeit elégítik ki, és lefutásuk előre megjósolható. Játszmáknak nevezi ezeket, mert szigorú szabályokat követnek, sok apró lépésből és taktikai fogásból épülnek fel, érzelmi kielégüléssel kecsegtetnek, mindkét fél győzelemre törekszik, a játszma nem folytatható, ha az egyik résztvevő kiszáll, vagy önkényesen új szabályt vezet be. Várkonyi ebben a könyvben olyan főleg gyerek és szülő között lejátszódó játszmákat ír le, amelyek nem nagyon fordulnak elő a ,,játszma" irodalomban. A gyerekjátszmái mindig a helyzethez és kapcsolathoz kötöttek. Gyakran csak az egyik szülőnek szólnak, míg a másik nem is érti a játszmát, néha csak a testvér hívja elő. A játszmák kezdeményezése szervesen hozzátartozik a gyerekkorhoz. A játszma nyelvbe azonos a gyerek kifejezésmódjával. Lényege az, hogy sikeresen befolyásoljon egy eseménysort vagy egy kapcsolatot. A gyerekjátszma csak akkor működik, ha a felnőtt válasza szintén cselekvéses és tudattalan.

,,Mert te nem szeretsz..."

E játszma lényege, hogy a gyerek felfedezte azt, milyen könnyen tud bűntudatot kelteni anyjában, apjában: mennyire nehezen viselik azok el, ha valaki kételkedik a szülői szeretetükben. A gyerek tudja ezt és úgy visz keresztül akaratát, hogy ,,szegény kisgyerekként" sírva fakad, kiszolgáltatottnak mutatja magát. Így várja ki, hogy szülei elszántsága meginogjon, és azok ne bírják tovább nézni a szenvedését, s végül is azok megadják neki, amit kér.

,,Anyu, fáj..."

Ez a játszma pl. akkor lép életbe, ha a gyerek nem akar óvodába menni és a fájlalja a hasát. Ha otthon maradhat délelőttre semmi baja nincsen. A hasfájás oka lehet az, hogy nehezen viselik a nagy csoportlétszámot, ha szoronganak attól, hogy az anyjuk nincs velük. Az anya csak egyetlen okot tud elfogadni, hogy gyerek ne menjen óvodába, ez pedig az, ha a gyerek beteg. S így beteg lesz a gyerek. Ez persze nem tudatos betegségtettetés és a gyereknek valóban fáj reggel a hasa. De az anyja nem tudja, hogy mi az oka ennek a betegségnek, vagy ha sejti is, sokszor nem a megfelelő módon reagál rá. Ennek a játszmának az üzenete az, hogy Bajban vagyok, segíts rajtam!

,,Én nem tudok..."

Ezt a játszmát akkor alkalmazza a gyerek, amikor pl. a rendcsinálás vagy a cipőfűzés nyűgétől akar megszabadulni. Ha ez a bűvös mondat nem használ és az anya türelmes és noszogatja arra, hogy próbálja meg újra a feladatot, a gyerek sírni, nyafogni kezd s a gyerek végül is eléri célját: az anya megoldja helyette a dolgot.

,,Nem is én voltam..."

Testvérek közötti játszma, amihez kell egy olyan szülő, aki legalább az egyik gyerekével sokkal könnyebben boldogul, mint a másikkal. Általában a kisebbik gyerekkel van kevesebb gond, egyrészt mert fejlődését a szülők kevesebb szorongással lesték, tehát neki könnyedebb és magabiztosabb szüleivé tudtak válni, másrészt a kicsi szinte ,,megfigyelői páholyból" értesülhet róla, mit jutalmaznak ill. büntetnek szülei a testvérénél. Így nem egyszer a kisebbik gyerek - főleg, ha a nagyobbikkal már kezdettől fogva sok volt a gond- hamar ,,bezzeggyerekké válhat"- írja Várkonyi. A kislányok kisebb mozgásigényük miatt alkalmasabbak a bezzeggyerek szerepére, minta a fiúk. A Nem is én voltam játszmát mindkét érintett testvér űzi, a nehéz gyerek ugyan úgy, mint a kedvenc, de mindketten tudják, hogy a fekete bárány fog alulmaradni, és a bezzeggyerek győz. De még így is érdemes a gyerekeknek ezt a játszmát űzni, mert a nagyobbnak érdemes bántani, bosszantani kisebb irigyelt testvérét és így ha egy kis ideig is, de élvezheti szülei figyelmét, másrészt ott a remény, hogy egyszer talán neki adnak igazat.
(hamarosan folytatju...)

Felhasznált irodalom:

F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam...PERL kiadó, 1992, 7- 55.o.