Hatodik alkalommal hirdette meg a PTE Művészeti Kara a Színerő - Léptékváltás címre hallgató kurzust. Ez önmagában nem hír, de a tájékozottabbak tudhatják, hogy a kurzushoz kapcsolódik az eddig talán legnagyobb ívben zajló, legszélesebb nyilvánosságot kapó, és legimpozánsabb alkotásokat eredményező pécsi műhelymunka. 

Hogy miért, azt elég egyszerű megindokolni, de segítségünkre volt ebben Hegyi Csaba DLA is, az Ilona Keserű Ilona által létrehozott kurzus oktatója. Tőle tudhattuk meg, konkrét számok ismertetése nélkül, hogy a Zsolnay-negyedet az eddig rendelkezésre álló, nagyobb anyagi keretből lehetett megoldani, a keret megcsappanása pedig teljesen érthető módon vezetett nem csupán a kiállítótér-váltáshoz, de a kurzushoz rendelkezésre álló tárgyi eszközök csökkenéséhez is. Senki nem bánta ugyan, hogy az eMKá Galériát nem fedik padlótól plafonig két ember magas vásznak, ahogy azt az eddigi években nyílt kiállítások látogatói megszokhatták. A kisebb hely kisebb vásznakat is jelentett, amiken azonban éppoly intenzitással érvényesültek a kiállítok, a kurzuson részt vevők alkotói elképzelései.

Az eddigi öt kurzus termését két katalógus összegzi, amelyet végiglapozva kiderül, hogy a kiállítók (zömében a DLA képzés résztvevői, valamint frissen végzett, a karhoz szorosabb szálakkal kötődő művészek, mintegy tutori munkában) névsora nem változik szignifikánsan, lehetőség adódik tehát egyes alkotók koncepciónak változását, fejlődését végigkövetni. A jelenlegi kiállítás anyagát elnézve ez tanulságos lehet, hiszen itt a feladat nem egy óriási vászon megtöltése, inkább az eddigi léptékek megváltozásának kreatív feloldása. Hegyi Csaba mintegy mellékesen jegyezte meg rövid beszélgetésünk végén, hogy tervben van egy újabb léptékváltás, mégpedig a még kisebb méretű vásznak felé. Talán így nyer igazán értelmet a kurzus címe is.

A Színerő kurzusokban részt vevő hallgatókból lassan alkotóműhely vált, mondta Hegyi Csaba megnyitó helyett tartott rövid kis beszédében, amelyet az alkotások elhelyezése, az utolsó simítások elvégzése keretezett. Ha ez a csapat valóban műhellyé válik, új távlatokat nyerhet mindaz, amit hat féléven keresztül tanultak - a Színerő kiállítások formailag egészségesen széttartó, mégis egységes koncepciója egy alkotói közösségben akár egy új iskola alapjait is megteremtheti.

Kiállító művészek: Ádám Zoltán, Bóbics Diána, Böszörményi István, Farkas Adrienn, Fodor Pál, Hegyi Csaba, Horváth Anna, Kocsis Zsuzsa, Könyvásó László, Márton Enikő, Nagy Otília, Oravecz Viktória, Simon Edina, Szentgróti Dávid, Varga Rita, Varga Tünde, Vercz Szilvia