A Kis Esti Viták ötödik részének tematikáját Bencze Zoltán és Csaba Ders, építészek dolgozták ki. A meghívott vendégek(ülésrendben, balról jobbra) Merza Péter, a Városfejlesztési Nonprofit kft. vezetője, Németh Péter, a PEIK igazgatótanácsának elnöke, Horváth András, a DDÉK elnöke,  Faragó László, a MTA-RKK igazgatóhelyettese, Rabb Szabolcs, a DDKIK szakértője és Tistyán László, szociológus voltak.
Az önkormányzat oldaláról a várost ezúttal senki nem képviselte, kivéve ha egy huszárvágással teljes mértékben Merza Péterre ruházzuk, ezt - az ebben a közegben nem túl hálás - feladatot. (Az este főszervezője Patartics Zorán a hivatali oldal távolmaradását ugyanabban az időpontban zajló, az éves költségvetést tárgyaló frakcióüléssel magyarázta.)

A rendezvénysorozat címében szereplő vita ezúttal is csak az átlagszemlélő ingerküszöbe alatt zajlott, de talán a pontosan irányított kérdéseknek köszönhetően a mostani sikerült a legfeszesebbre. Bár továbbra is látszik, hogy ez nem egy olyan egységes és kiszámítható formátum, amit bármelyik ország bármelyik kereskedelmi csatornájára exportálni lehetne, de a szervezők törekvése nyilván nem is ez. A párbeszédnek ebben a szakaszában nem is biztos, hogy vitákra van szükség, talán elégséges meghatározni, hogy miről is kellene beszélni(és persze kinek).

Az este tartalmi része Pallai Katalinnal készült interjú levetítésével vette kezdetét, amely a városfejlesztés közösségi alapokra helyezésének hiányáról, a szerepek félreértelmezett gyakorlatáról szólt. A rendezvény során itt hangzott el először a városfejlesztés részvételi demokrácián alapuló megvalósítása. Ebben a kontextusban az önkormányzatnak kezdeményező szerepe van(amit az alkotmányból vezet le a szakértő), különböző fórumokon igényt formál, lehetőséget teremt a lakossági elképzelések megjelenítésének, majd ezeket összegezve szakemberek segítségével stratégiát dolgoz ki, amit aztán újra társadalmi vitára bocsájt. Nagyobb városok esetében hosszabb, kisebb városoknál rövidebb kölcsönös tanulási folyamat lehet ez.

Bencze Zoltán bevezetőjében elmondta, hogy érdemes lenne összegezni a várostervezés tapasztalatait az elmúlt húsz év, de fóleg az EKF tekintetében, és azzal foglalkozni, hogy milyen kihívások várnak a városra, hogyan lehetne kezelni azokat.
Csaba Ders három pontba szedve emelte ki a jó városfejlesztés ismérveit: a tudatos helyzetértékelés, tudatos párbeszéd és tudatos cselekvés. Az este egyik központi kérdésének azt tartotta, hogy ez Pécsett, hogy is valósul meg a gyakorlatban.

Faragó László, a kilencvenes évekre, az akkori, ma is élő városvezetői mentalitásra vezeti vissza a városfejlesztés több problémáját, rossz gyakorlatát. Stratégiai irányításra és következetességre volna szükség, de gyakran az is előfordul, hogy egymást követő városházi határozatok egymásnak ellentétmondó tartalommal rendelkeznek. Kifejtette a részvételi döntéshozatal/várostervezés fontos lépéseit, miszerint az igények artikulása után, akár web2-es eszközök igénybevételével, szakértők dolgozzák ki a stratégiát, amit aztán ismét társadalmi vita követhet és a kész munkaanyag kerülhet a döntéshozók elé. Jelenleg az önkormányzat nem érdekelt a folyamatok társadalmasításában, hiszen ezzel a hatalmi érdekei, pozíciói sérülnének.

Merza Péter, véleménye szerint kultúra nem is lehet a városi, helyi gazdaság motorja, és soha nem is állították ezt, legfeljebb az egyik pillére lehet, a környezet- és egészségipar mellett. Az EKF egyik pozitív következményének nevezte, hogy sikerült kiharcolni az autópályát. Örömét fejezte ki, hogy a pályázati környzet(ami ugyan kisebb forrásokat vonultat fel), sokkal inkább a szükségletalapú lett, azaz az igényekkel lehet pályázni és nem a pályázatokhoz kell a terveket igazítani. A közeljövő legfontosabb kihívásának a kötöttpályás közlekedésről való gondolkodást nevezte meg. Véleménye szerint, az EKF során kiépült kommunikációs csatornák segítségével többet nem fordulhat elő, hogy olyan városfejlesztési lépések következzenek, amelyekben nem vették figyelembe a városlakók igényeit, véleményét. Az EKF városfejleszésével kapcsolatban elmondta, hogy kész csodának tekinti, hogy egyáltalán részeredményeket fel tud mutatni a integrált városfejlesztési stratégia, hiszen sokszor kellet a bizonytalan EU-s pályázati környezet miatt improvizálni.  Ez a nyomás megszűnt, így a városfejlesztés is nyugodtabb, természetesebb mederben folyhat.

Tistyán László kifejtette, hogy a 90-es évek közepén elvégzett elemzésük szerint a poltikai elit alkalmatlan és képzetlen annak a hatalomnak a gyakorlására eminek a birtoklásáért mindent elkövet. A szociológus szerint az EKF következő lépése már a pécsi politikai eliten, a civileken  múlik, azon, hogy ki milyen tapasztalatokat szűrt le ebből a folyamatból. Megjegyezte, hogy jelenleg minden lehetséges résztvevő alkalmatlan a részvételi demokrácia gyakorlására. Az EKF során kiépültkommunikációs csatornákkal kapcsolatban kiemelte hogy azok teljesen alkalmatlanok a részvételi döntéshozatal megalapozására hiszen ezek valójában marketingkommunikációs csatornák.

Németh Péter, inkább hisz a tudományos megalapozottságú, szakértők által elkészített tanulmányokban. A régió legnagyobb problémájának a képzett munkaerő elvándorlását tartja. Egykori dékánként is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a város legnagyobb motorjának az egyetemet tartja, amelyre sokkkal jobban kellene építenie a városvezetésnek.

Rabb Szabolcs a helyi kreatív iparról elmondta hogy egy fél évvel ezelőtti felmérésük szerint, nem is lehet motorja a város gazdaságának, részben az EKF során elkövetett hibák miatt. A kutatásuk megmutatta, hogy tevékenységi körük alapján 700 kreatív ipari vállalkozás található a régióban, amik együttesen 5-6 Mrd Ft árbevétellel rendelkeznek. Pécsett 1-1,5%-al járulnak hozzá az össztermékhez. Az Európai Unió átlaga 6-7%. Fontos szempontnak tartja, azt hogy ki tervez és ki épít: nem volna jó ha ismét a nem pécsi terveket, nem pécsi vállalkozások valósítanának meg...

Horváth András az EKF egyik pozitív hozadékának azt tartja, hogy a városban többen elkezdtek egy nyelvet beszélni, azaz sokan rendelkeznek a kulturális városfejlesztésről való gondolkodáshoz szükséges szókészlettel. Kifejtette, hogy szükséges volna, hogy a városvezetésben, na csak a hivatalai szemlélet uralkodjon és legyenek olyan felelős személyek, akik képesek a problémákat megérteni, folyamatában látni, együtt élni a várossal és ismerni azt. Sajnálatát fejezte ki, hogy az EKF környzetében féltek a szakemberektől és távol tartották azokat a stratégia döntésektől, elmozdították azokat.