A kezdet kezdetétől egészen 2008-ig ő voltak a pécsi King Crimson, de megkockáztathatjuk, hogy összmagyar szinten sem volt ennyire technikás és egészségesen progresszív rockzenekar. Aztán a zenekarvezető gondolt egy nagyot, és némi kozmetikázás után új felállással, új koncepcióval állt elő - a Harmada név viszont megmaradt.
Ne vájkáljunk a múltban, nem az egyszervolt Harmada a fontos, hanem a jelenkori. Halmozottan igaz ez, ha hozzátesszük, hogy a maival ellentétben az egyszervolt már nem léphet fel sehol. Pláne nem akusztikus programmal - mint ahogy azt péntek este tapasztalhatjuk az Imázs étterem nevű helyen.

Az évek során számos olyan kész vagy félkész dal bugyogott ki a zenekar kreatív fazekából, amelyek a Harmada hagyományos, hangosított repertoárjában nem férnének el, tudhattuk meg Sasvári Géza énekes-gitárostól (akit a vájtabb fülű és élesebb szemű rajongók számos Kispál-koncerten felfedezhettek a zenekar utolsó éveiben). Ezek egy része lett egy csokorba gyűtve olyan dalokkal, amelyeknek speciális, akusztikus verziói születtek külön erre az alkalomra. Mindenképp meglepő koncertre számíthatnak még a rutinos Harmadások is - az ismert dalok új ruhában. Mellettük pedig válogatás a (jóhiszeműn feltételezhetjük) legjobb ismeretlen, eddig a próbateremben porosodó nótákból.

És milyen zenére is számíthatnak azok, akik eddig sosem hallottak a Harmadáról? A már említett King Crimson nevével fémjelzett, néhol jazzé változó progresszív rock még mindig meghatározó összetevőe a gitártémáknak, minden egyéb viszont tipikusan pécsi, jó értelemben. A szigorúan mecsekvidéki alternatív legszebb pillanatai találkoznak itt néha világzenével, néha szörfrokkal, és az egészet átjárja egy jellegzetes, meghatározhatatlan buké. Elsőre a Harmada talán Kispálosnak tűik, a hasonlóság azonban csalóka, hamar eltűnik, a helyén pedig nem marad más, csak a meglepődés.