Az első beszélgetésen a résztvevők arról próbáltak beszélni, hogy kinek mit is jelent a kultúra Pécs viszonylatában(erről csak elfogultság miatt nem számoltunk be...). A második vitaest címe és a vitaindító több konkrétumot ígért azonban, akik kész javaslatokat várva érkeztek a Fülöp Lajos terembe, azoknak csalódniuk kellett. Bár a rendezvénysorozat feltett szándéka, hogy ne panaszdélutánokba forduló parttalan események kerekedjenek az összejövetelekből, az EKF értékelése során kikerülhetetlen tényező az mulasztások számbavétele. Lássuk be, akadnak szép számmal.

Bencze Zoltán moderálása mellett Berkecz Balázs, településtervező, Pálné Kovács Ilona, jogász-politológus, Oszoli Dénes, építész, Szokolay Örs, várostervező építész és  Síkfői Tamás, közgazdász voltak az este vendégei.

Az este lényegéből fakadóan meg sem próbáljuk teljes mértékben visszaadni az elhangzottakat, azonban néhány gondolatot igen fontosnak tartunk megjegyezni. Aki téma iránt komolyabban érdeklődik hamarosan az egészet visszahallgathatja a rendezvény weboldalán, ahogy az előzőt is.

Bencze Zoltán, építész, az Echo rovatvezetője, az este témafelelőse és moderátora elmondta hogy Pécs problémái nem az EKF-fel kezdődtek, és megoldásukat sem lehetett kizárólag ettől várni.

Síkfői Tamás, a Pécs-Baranyai Megyei Kereskedelmi és Iparkamara titkára egyet értett a Bencze Zoltánnal. Erős gazdaság nélkül nincs kultúra, és a város legnagyobb problémáit az okozza, hogy nem történt komoly ipari-gazdasági fejlesztés az elmúlt 30 évben. Meg kellene találni azt a szűk gazdasági érvényesülési vonalat, ami ha nem is felemelheti a várost, de legalább szinten tartja. Véleménye szerint a humán értelmiségnek nagyon erős a lobbiereje Pécsett, ami nem mindig jó irányba mozdítja el a politikai döntéseket. Az EKF-be fontos lett volna a magántőkét is bevonni, ami végül csak nagyon alacsony mértékben valósult meg. A városfejlesztés során ezzel szinte meg lehetett volna duplázni a befektett kb. 40 milliárd forintot, azonban a gazdasági környezet, az önkormányzat részéről a partneri hozzáállás teljes hiánya ezt egyszerűen nem tette lehetővé.

Szokolay Örs, építész, a Közösségfejlesztők Egyesülete Városmegújító Munkacsoport a városfejlesztések kudarcait taglalva több magyarországi példát is megemlített. Győrben fél éves munka után szembesítette őket az önkormányzat azzal, hogy városfejlesztési stratégiára valójában nincs is szükség, hiszen korábban már tucatjával kéíszíttettek olyanokat. Budapesti példát felhozva, elmondása szerint akadt olyan "sikerre ítélt" önkormányzati önrész és magántőke bevonásával készülő projekt is, amely csupán azért nem valósult meg, mert ciklusokon képtelenek átlátni, és ennyit előre gondolkodni a politikusaink. Felfogása szerint a város mindenkié és az átfogó városfejlesztésben az a legfontosabb, hogy átmenjen azon az életcikluson, ami az igények artikulásából, társadalmi vitából, szakértői tervekből véleményezésből, majd kivitelezésből áll. A korábbi EKF-ekről szóló 2004-es tanulmány tapasztalatait is megosztotta a közönséggel: Pécs minden olyan hibát elkövetett, amiket ez az elemzés 6 évvel ezelőtt feltárt.

Pálné Kovács Ilona, MTA RKK DTI vezetője külföldi kitekintéssel és a magyar, speciálisan a pécsi viszonyok felvázolásával beszélt a városfejlesztési koncepciókról, még inkább azok hiányáról. Véleménye szerint a hagyományos képviseleti demokrácia irányából a hálózatos partnerségi demokrácia felé kellene elmozdulni.

Az egész este folyamán az járt a fejünkben, hogy pár évvel ezelőtt kellett volna ennek az egésznek megtörténnie. Értelmes emberek, értelmes diskurzust folytatnak aktuális, kulturális városfejlesztési kérdésekről, nemzetközi kontextusba helyezve a felmerülő szempontokat. Talán még a közönség is és a megjegyzések is értelmesek.

Elképesztő dejavu-je lehetett azoknak, akik 6-8 évvel ezelőtt is foglalkoztak a témával, hiszen az egész EKF is egy laza szellemi műhelyből nőtt ki, pont olyan beszélgetésekből, vitaestekből, mint amilyenek most Patartics Zorán kezdeményézesére formálódnak. Az elméleti alapok egyszer már le lettek fektetve. Azt is lehet tudni, hogy miért siklottak teljesen félre a dolgok, úgyhogy a kérdés már csak az: ezúttal, a hatalmas pénzek nélkül, az egymásra utaltság miatt minden legalább egy kicsit máshogy lesz, vagy képesek leszünk - a régi mondással ellentétesen - ismét ugyanabba a folyóba lépni?

A következő vitaest január 19-én szerdán 17 órakor kezdődik.