A történet Budapesten játszódik 1944 őszén, a nyilas hatalomátvétel után – két napba sűrítve a drámai eseményeket. Egy kocsmában minden este összejön Gyurica, az órás, Király, a könyvügynök, Kovács, az asztalos és Béla, a kocsmáros. Beszélgetnek, filozofálgatnak, iszogatnak. Egyszer csatlakozik hozzájuk egy fényképész, Keszei Károly, aki felveti a kérdést, kinek a sorsát választanák, a környezetét sanyargató fejedelemét, vagy a meggyötört rabszolgáét. A fényképész az egyetlen, aki a rabszolgát választja. Feljelentik a társaságot, másnap este megjelennek a nyilasok, elviszik valamennyiüket. Dönteniük kell: aki pofon vág egy agyonkínzott, krisztusi pózba függesztett embert, az megszabadul , aki nem, azt kivégzik. Egyedül az órás teszi meg a szörnyű mozdulatot, hiszen neki életben kell maradnia, különben a lakásán bújtatott zsidó gyerekek a segítsége nélkül elpusztulnak.

Sánta Ferenc ebben az évben tölti be nyolcvanadik évét – életének utóbbi idejét visszavonultan, csöndesen töltötte el. Nem publikált, nem jelentek meg róla kritikák, úgy tűnt, elfelejtette őt az írótársadalom. Művei már nem kötelező olvasmányok, a fiatalok egy része a nevét sem ismeri, pedig írásai a magyar irodalom remekei közé tartoznak. Talán ez a felismerés vezette a budapesti Nemzeti Színházat, mikor felkérte Hamvai Kornél író-dramaturgot, alkalmazza színpadra a filmen oly nagysikerű művet.
Kevés annyira aktuális művel dicsekedhet a magyar irodalom, mint Sánta Ferenc írása. Hőseit szembesíti az örök emberi, a humanista gondolkodás normáival, azzal a gondolattal, hogy jóságában, tisztességében, becsületében soha nem lehet legyőzni az embert. A rossz, a gonosz, a becstelenség, tisztességtelenség erői ideig-óráig felülkerekedhetnek, különösen ha szerveződni képesek, de végérvényesen nem nyomoríthatják meg az embert. Olyan mélyen él bennünk a jóság, igazságosság, tisztesség és becsület igénye, oly szüntelenül jelenvaló, hogy nem kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyben ne tudna eligazítani bennünket. Annak, hogy helyesen cselekedjünk, nem feltétele, hogy tartozzunk valamelyik filozófiai, etikai, világnézeti vagy politikai oldalhoz. Bennünk van minden törvény, a rosszé és a jóé is, csak figyelni kell rájuk. Az emberek nagy többsége tisztességes és igazságos, éppen ezért tiszteli a tárgyilagos állásfoglalást.

Sánta szerint semmi sem fontosabb az ember, az író, a művész számára, minthogy megőrizze gondolkodásának és cselekedeteinek függetlenségét a szélsőségek vonzó-taszító indulatai között, hogy egy nagyobb cél érdekében megóvja azt, ami a legnehezebben óvható egy olyan korban, amelyben semmi sem könnyebb, mint megtörni, és engedelmeskedni ilyen-olyan szabályoknak.
A mai zűrzavaros eszméktől és gondolatoktól terhelt világban, amikor a részigazságok elfedik az egész igazát, ez a mű lehet az évad egyik legfontosabb előadása.
Forrás: PNSZ.hu