dráma

Az Aradi Kamaraszínház - Szegedi Hetek Csoportja előadása

Az előadás színlapja a hamlet.ro weboldalán...

Rudolf Hess: Harsányi Attila

Fordította: Anamaria Pop
Díszlet-jelmez: Tapasztó Ernő, Harsányi Attila
Ügyelő: Gheorghe Mureşan
Fény, hang: Cornel Dume, Ioan Horga
Rendezőasszisztens: Fekete Réka

Rendező: Tapasztó Ernő

Jegyárak:
Stúdiószínház    1800- Ft.


A darabról:
Az időpont: 1987. augusztus tizenhatodika – egy nappal a kilencvenhárom éves Hess feltételezett öngyilkossága előtt. A halál árnyékában nekivetkőző náci vezér őszintesége borzasztó és időnként rettenetesen kényelmetlen. A tér: egyfelől a nevezetes 7-es cella, ahová nürnbergi elítélése után került, s ahonnan soha többé nem szabadulhatott, a spandaui börtön szűk helyisége; másfelől a díszletek megteremtette fekete-fehér környezet, melynek szegényes keretein belül a kíméletlen sakkjátszma folyik, én és én között.

Rudolf Hess (1894–1987) Hitler feltétlen csodálója volt. Mikor Hitler börtönbe került, ő is bezáratta magát, hogy mellette lehessen közös fogságuk ideje alatt. Hitler neki mondta tollba a Mein Kampf szövegét. 1934-től birodalmi miniszter, majd Hitler helyettese a náci pártban. Mint a náci vezetők többsége, ő is hitt az okkult dolgokban. 1941-ben – az angliai nagymester hívását imitálva – Angliába csalják, s ott azonnal elfogják és börtönbe zárják. Később a németek úgy próbálják beállítani utazását, mintha a különbéke feltételeinek tárgyalására ment volna Angliába. A nürnbergi perben bűnösnek nyilvánítják és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. A nyolcvanas években felerősödnek azok a hangok, amelyek azt állítják, békemissziót teljesített elfogatása előtt, és szabadon bocsátását javasolják, sőt, fel akarják terjeszteni Nobel-békedíjra is. Ekkor a berlin-spandaui börtönben, 93 évesen, váratlanul öngyilkosságot követ el. Vannak, akik azt állítják, az angol SAS kommandó ölte meg, de ez a feltételezés nem bizonyított.

Hess utolsó napjáról szól Alina Nelega monodrámája, s arról, ami szinte minden hívő ember dilemmája: megbocsátható-e a megbocsáthatatlan?

Sajtóvisszhang:
„Alina Nelega szövege remekmű. Egy bomló elme dermesztően egyszerű és világos lenyomata, egy gondolatkísérlet Hitler egykori helyettese, az akkor már 45 éve börtönben lévő Rudolf Hess utolsó napjairól, perceiről. A szerző mint dokumentátor, mint analizátor – helyenként egyenesen mint anya – megért, de el nem fogad. Azt a pontot találja el a patológia és az érzékenység közötti határsávon, amely a nézőtéren ülők számára is ismerős lehet. És ez a magunkba nézés legalábbis kényelmetlen. Harsányi Attila játéka eloldja a szöveg tömbszerűségét, testi-lelki hullámzást ad neki: egyik pillanatban csendes delejjel szólal meg, hogy nem lehet nem hinni neki, majd harsány-cirkuszi tónusban parodizál, megint máskor az irónia finomságával, és újra csak a legteljesebb emberi érzékenységgel szól hozzánk. Eleinte szálfaegyenesen, valamiféle papi öltözetben, később félmeztelenül, mint kissé felpuhult katonaember, aztán egyszer csak szöveget darál, miközben a bal kezét is bedarálja a húsprésbe. A színészi képességek és a szakmai teljesség olyan szintjén mindezt, ahol már lényegtelen a kérdés, hogy mennyi ebből a technika és mennyi az átélés. Se részt venni nem enged, se távol maradni, pontosabban néha az egyikre késztet, néha a másikra, van, hogy egyszerre mindkettőre. Félelmes, megrázó élmény.”
(Török Ákos, Criticai Lapok)

„Sokkoló ébredés negyed kilenc körül a Gyulai Várszínház kamaratermében. A tapsrend külön jelenet. Hess (Harsányi Attila) szégyenlősen botladozik vissza a színpadra. Zavarodott mimikája alapján nem egyszerű eldönteni, továbbra is játszik-e, vagy még nem tért magához. Ami, végső soron, egy és ugyanaz.”
(Kiss László, Gyulai Hírlap)

„Alina Nelega drámája a nürnbergi perben tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, zavaros elméjű vezetőt, Hitler helyettesét a náci eszme által űzött, Jézus- és hitvesztése miatt a führerbe kapaszkodó figurának mutatja: hol minden emberségét felemésztett, bűnét látni képtelen állatnak, hol félelemtől földig rogyó sérült léleknek. Harsányi nem kap jelenetről jelentre más maszk után. Rudolf Hessként él együtt a figurával, szenved, néz le ránk fensőbbségesen. Mint Hitler fröcsögi ránk a női nemet elutasító mondatait. Mint gyakorlott szofisztikus, szenvtelen arccal igazolja a rémtetteket. Nyersen marcangol szét húscafatokat, és saját keze is a húsdarálóban végzi. Ő a számító, „ínyenc” gyilkos, a gyerekkorától kezdve homoszexuális hajlamokat mutató kéjenc, aki fekete papi zubbonyában, magát tisztának s ártatlannak gondolva, öngyilkosságra készül.”
(Szoboszlai Annamária, Ellenfény)

„Harsányi alakítása döbbenetes. Cinikus, nyers, őrült, magányos, félelmetes és sajnálatraméltó. Egy-egy gyors fényváltás áll rendelkezésére, hogy felkészüljön a következő állapotra, a következő „parancsolatra”. Minden idegszála megfeszül, minden porcikája részt vesz a játékban. Nem is játék ez számára. Valami megtisztulás, talán. Az előadás végére (tapsrendre) pedig szemmel láthatóan teljesen kimerül. Ritka manapság az ilyen mértékű odaadás...”
(Transindex.ro)

Díjak, elismerések: Az előadást a Transindex erdélyi hírportál 2008. legjobb romániai magyar színházi előadásának nyilvánította, a magyarországi Z'ArtKor kulturális folyóirat pedig az utóbbi három év legjobb tíz produkciója közé sorolta.