Vitapartnerek

Várkonyi György | Pécs | művészettörténész
Lengvárszky Attila | Pécs | a Kulturális Bizottság elnökhelyettese
Ludván Zsolt | Pécs-Pogány | művésztanár
Szalay Tamás | Pécs | az EKF kulturális igazgatója
Martinkó József | Budapest | design- és építészetkritikus

A Kis Esti Viták április 27-én 10. alkalommal került megrendezésre. A vitapartnerek ezúttal a Bauhasról, mint stílusról cseréltek gondolatot. A beszélgetés során nem csak építészetileg és művészettörténetileg járták körbe a témát, az oktatás témakörét is érintették.

A vitaindítót ezúttal is Patarics Zorán jegyezte, akinek első kérdése a 2010-ben megrendezett Bauhaus kiállítás tapasztalataira irányult.

Várkonyi György büszke a projektre. A kiállítás mellett több programmal segítették elő, hogy a Bauhaus bekerüljön a köztudatba. Az ötlet megfogalmazása kézenfekvő volt, hiszen több pécsi születésű, külföldön is híres építész alkotott ebben a stílusban (Molnár Farkas, Breuer Marcell), azonban a megvalósítás már nem volt könnyű. A kiállítás és a kísérőprogramok nem jöhettek volna létre szövetségesek nélkül, mindezek mellett számos előzménye is volt a programsorozatnak. Várkonyi egy 1979-es keltezésű levelet olvasott fel a megjelenteknek: Breuer Marcell a Baranya Megyei Közgyűlés akkori elnökéhez intézte sorait, melyben egy saját múzeum kialakításáról esik szó, mely végül nem valósult meg. Számos kiadvány jelent meg az elmúlt években, és 2006-óta több kiállítást is rendeztek a Bauhaus témájában Pécsett és a fővárosban egyaránt.

Minden kiállítás ünnep - mondta Lengvárszky Attila. A kiállítás megmutatta, hogy mi pécsiek magunkénak érezzük-e a Bauhaust. Ez egyelőre nem vált a pécsiek részévé, a Bauhausra nem úgy tekintenek, mint a Zsolnayra, melynek kultúrája van a városban.

Szalay Tamás szerint Pécsen azért is nehéz a helyzete a Bauhausnak, mert az ebben a stílusban épült épületek elvesznek a lakótelepek mellett. Valahogy ki kellene emelni ezt a hagyományt.

Maritnkó József jó platformnak tartotta a kiállítást. A budapesti kritikus külső szemlélőként úgy vélte, hogy a kiállítás kommunikációja megfelelő volt. Ám nem biztos, hogy ez a látogatók számában is megnyilvánult. Budapestről nézve nehé volt a programokat feltűnővé tenni, de mindenképpen megmozdultak a műkedvelők Pécs irányában.

A pécsi Bauhaus épületetek megvitatása után a stílus oktatásban történő népszerűsítése került előtérbe a beszélgetésen.

Bár a Pécsett található Bauhaus épületek elenyészően alacsony számban vannak Stuttgarthoz képest, mégis fontos, hogy ez a hagyomány tudatosuljon a fiatalokban legalább annyira, amennyire a Zsolnay. A két világhírű pécsi építészről keveset tudnak, de lehetséges, hogy az építészettörténet gyökeret verjen a közoktatásban?

Ludván Zsolt szerint a gyerekek nyitottak, és kíváncsiak, így fogékonnyá tehetők az építészet iránt. Az iskola keretei közül azonban nehéz kilépni és sikeres programokat szervezni. Most jó esetben heti 2 rajzórája van egy általános iskolásnak, és heti  1/2   médiaórája. Ilyen óraszám mellett nem sok minden megvalósítható, főleg úgy, hogy a tanárok és a diákok legnagyobb része még mindig a papírra ceruzával rajzolást tekinti a rajzórák feladatának.

Várkonyi György elmondta, hogy a kiállítást több kritika érte, többek között a múzeumpedagógiai program hiánya. Várkonyi ezt a szakember hiánnyal magyarázta.
(Mi lehet az oka annak, hogy nem kértek fel néhány hallgatót a PTE BTK pedagógia szakáról, ahol többek között múzeumpedagógiával is foglalkoznak, akik szakmai gyakorlatként szívesen foglalkoztak volna a kiállításra érkező gyerekekkel? Itt jegyeznénk meg a Várostörténeti Múzeum Padlás-projektjében sikerült ezt megvalósítani. - szerk.)

Martinkó József a Bauhaus iskola komplexitását látja a Zsolnay Negyedben: bábszínház, kiállítótér, gyár, a közelben található koncertközpont és a könyvtár hasonlóan sokszínű, többféle tudomány-, és kultúraterületet bemutatni hivatott. A ZSN-nek infrastrukturálisan elégnek kellene lennie ahhoz, hogy az ott folyó oktatás sikeres legyen.

A Bauhaus és a pécsiek kapcsolatába az is bezavar, hogy a legtöbben nincsenek tisztában a fogalommal.
Amikor Bauhasról beszélünk leggyakrabban azt felejtjük el, hogy ez egy oktatási program, nem stílus - mondta Martinkó József. Olyan iskola volt ez, ami maximálisan élni kívánt az ipari termelés adta lehetőséggel. Az iskola egészen más horizonton értelmezte a kultúrát, rendkívül összetetten, interdiszciplinárisan közelítette meg azt.

Várkonyi György szerint az emberekben van valami ellenszenv a Bauhaussal kapcsolatban, hiszen a lakótelepekkel azonosítják. Szalay Tamás szerint ezt a kérdést kellene átlépni, és kiemelni a hagyományos Bauhaus házakat a sokaság közül.

Lengvárszky Attila szerint ahhoz, hogy bekerüljön a köztudatba, alaposan körül kell írni a Bauhaust.

A Breuer Marcell levelében megemlített múzeum akkor nem valósult meg a városban, de vajon megvalósulhat-e a jövőben? Lengvárszky elmondta, hogy a városnak jelenleg nincs ilyen terve, de jónak látja az ötletet.
A közönség soraiban ülő Molnár László (Molnár Farkas unokaöccse) szerint nagybátyjának világhírű terve -a  vörös kockaház - alkalmas lenne a múzeum épületének.

Tény, hogy a Bauhaus hagyomány nem olyan erős Pécsett, mint a Zsolnay, nem szabad elfelejtkeznünk róla, hiszen világhírű pécsi alkotók dolgoztak ebben a stílusban, amire legalább annyira büszkék lehetünk, mint az eozinra.

A következő Kis Esti Viták témája itt olvasható.