A felépült, felépülő  új infrastruktúrán kívül Ön szerint milyen maradandó hatása volt vagy lesz az EKF-nek Pécsre? Milyen értékek teremtődtek vagy kaptak annyi figyelmet, gondoskodást, hogy rendkívüli források elapadása után is megmaradhassanak?

Azért nehéz erre válaszolni, mert ez menedzsment kérdés. Az a kérdés, hogy a beruházások lehetőséget vagy problémát hoznak a város életébe. Az a kérdés, hogy az alapvető működést fogja a város finanszírozni vagy megtalálja azokat a működéseket, amik a várost regionális kulturális központtá teszik. Erre egyébként jó jeleket látok most.

Például?

A Kodály-központ konferencia foglaltsága a jövő évre kifejezetten jó. Azt látom, hogy a Bozóky-Ruzsa vezetőség nagyon sok jó üzletet szerez. Ez egy jó jel. Bármennyire lokálpatrióta Pécs, fontos volna, hogy a Pannon Filharmonikusokon kívül folyamatosan teret adjon nagy zenekaroknak, meg világsztároknak. A Tudásközpontnak egy észak-balkáni bázisközpontnak kell lennie. Ha megfelelő kapcsolatokat sikerül kiépíteni Zágrábbal, Belgráddal, Graz-cal és elmegy az EÚ által is támogatott regionalitás irányába, és olyan digitalizált könyvtárat teremt meg, amiből a Pécset körülvevő 10-15 egyetem folyamatosan táplálkozik, akkor van létjogosultsága a Tudásközpontnak. Ez menedzsment kérdés.

A Kodály-központ tud majd olyan sikeresen, olyan látogatottsággal működni, mint a MűPa?

Állami segítség nélkül Európában nincsen kultúra. Egy ember mondjuk kifizet 3000 Ft-ot egy jegyért Pécsett az akkor 3 millió forint bevétel. Egy este szimfonikus zenekarral, szólistával, rezsiköltségekkel szóval mindennel együtt az intézménynek 7-8 millió forintjába kerül. Hol a többi öt? Tehát az a kérdés, hogy el tudja-e magát látni az intézmény olyan profitábilis rendezvényekkel, amelyek lehetővé teszik a magaskultúrát. Nem kérdés, hogy megtölthető, inkább az a kérdés, hogy fenntartható-e.

Az EKF-et az elején a folyamatosan passzív válságkommunikáció jellemezte, hangsúllyal a csúszó építkezéseken. Aztán jött az aktív sikerkommunikáció hangsúllyal a programokon. Az utóbbi időben szinte csak ettől volt hangos a média. Kiemelne mégis valamit, ami Ön szerint mégsem úgy sikerült, ahogy szerették volna, mi az, ami jobb lehetett volna?

Én most nem mondanék ilyesmit. És azért nem szeretnék negatívumot mondani, mert ha 4 évvel ezelőtt megkapom a program tervezését, akkor mást csinálok egy kicsit. Én kevesebb programot terveztem volna és több olyat mint a CUF. Megkerestem volna Pécs azon amplitúdóit, amitől a város jobban magáénak érezte volna az EKF-et. Ahogy a felvezető évek programjai közé sok lobbinak a rendezvénye bekerült, úgy a 2010-es évben is túl sok ilyen volt. Ki kellett volna találni azt a 4-5 brandet, amit EKF-től függetlenül is minden városnak ki kellene találnia, és erre építkezni. Egy város nem lehet mindenben erős. Ezt New York sem tudja.

De azt gondolom, hogy másfél év alatt ez tényleg siker lett. Kicsit hazabeszélek, de azért ez egy nagyon gazdag program volt. Egyébként talán még jobban koncentráltam volna a város képzőművészeti értékeire. Csontváryra, Vasarelyre ma is élő nagy nevű alkotókra. Másfél éven keresztül vitatkoztam Csontváryn, mert azt mondták eladhatatlan. Az isztambuli kiállítás bebizonyította, hogy nem így van. Ezek a lehetőségek nem lettek kihasználva. A saját meglévő értékeit Pécsnek sokkal jobban ki kellett volna vinnie külföldre.

Ez min múlott?

Minden az embereken múlik, a döntéshozókon múlott.