1472, Magyarország. Egy postakocsi állomáson különös társaság gyülekezik, és mindenki álruhában. Várnak a járatra, amely talán megérkezik, és nagyon messze viszi őket. Egyikőjük Janus Pannonius, a költő, a másik az őt üldöző király, Hunyadi Mátyás. Mátyás megpróbálja megérteni barátja, és pártfogoltja szándékait, miután az elárulta őt. Janus meg van győződve róla, hogy a király azért üldözi, hogy leleplezve az összeesküvést, kivégeztesse. Kettejük leszámolása közben kibomlik egy rendkívül érdekes és ellentmondásos korszaka a magyar történelemnek – mindez a színházi abszurd eszközeivel. A darab az árulások drámája. Mátyás nehezen érti meg, miféle okok vezetnek oda, hogy a leghűségesebb barát, tanítvány és mester összeesküvést szervezzen ellene. Miféle politikai korszak az, amikor az árulás már szinte kötelező, amikor a barátból az ellenséggé válás egy pillanat alatt megtörténik, és már szinte természetesnek vesszük. Márpedig Janus Pannonius Vitéz Jánossal, a király nevelőjével együtt Mátyás trónjára és életére tör. Mi lehet e mögött? Valóban csak az egyházi adók, valóban csak a politikai ellentétek, a gazdasági érdekek különbözőségei? A bemutató óta a kritikák és leírások az előadás hihetetlen aktualitását emelik ki. Pedig a valóság ennél egyszerűbb. A történelmi korszakok folyamatosan ismétlik egymást, ha egy történelmi drámában magunkra ismerünk, az nem az ró bűne.

Írta: Pozsgai Zsolt

A Veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka.

Szereplők:
Janus Pannonius: Őze Áron - Jászai díjas
Mátyás király: Gula Péter
Borbála, Katalin, Vászoj Kató: Módri Györgyi
Vitéz János, Pápa: Máté P. Gábor
Kázmér királyfi, Pálos: Keresztes Gábor

Jelmez: Vasvári Lilla
Díszlet: Perlaki Róbert

Rendező: Pozsgai Zsolt

Jegyár:
Tettyei romok    1700- Ft.