Tegnap megkezdődött a IV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó, melyet a Pécsi Nemzeti Színházban a Compaigne Marie Chouinard 24 Prelűd és a Tavaszi áldozat című előadása nyitott meg. A Tánctalálkozó neves külföldi társulatok mellett a hazai táncélet meghatározó szereplőit is felvonultatja, továbbá lehetőséget biztosít a helyi tánciskolák és táncegyüttesek bemutatkozására. A fő irányvonal a modern balett, illetve a kortárs tánc, de a programban helyet kap a néptánc és számos más műfaj.

A hétfő esti előadás, ahogy azt már a cím is ígéri 2 részből áll össze: a 24 prelűd és a Tavaszi áldozat, az állandó visszatérő, a már csontig lerágott téma, mely nélkül szinte már el sem képzelhető magára valamit is adó tánctalálkozó. És habár a koreográfia nem friss már, meglepően üdítő az a mód, ahogyan az alkotók hozzányúlnak ehhez a témához: a lehető legegyszerűbben jelenítik meg a tavaszt. Míg az első rész 24 kis jelenete alatt hullámvasúton ülünk, egyén és társadalom problémáján keresztül megéljük a végleteket, addig a második rész rendkívül tudatosan felépített kompozíciójával elérkezünk oda, ahová aztán tényleg nem akartunk még az este elején, pontosan önmagunkkal szemben. A művészek a vadállatok táncán keresztül bizonyítják be, hogy az égvilágon semmiben nem különbözik ember és állat. A 24 prelűd még különbséget tesz férfi és nő között a jelmezek segítségével, a Tavaszi áldozatban már mindenki egyformán van felöltözve. Sehogy. Itt már nem olyan hangsúlyos a fények játéka sem, mint az elsőben, szinte már a zene fonalát is elveszítjük, már csak a tánc. Már semmi mást nem látunk!

De mondom, ez mind nem igaz! Tessék elmenni és saját szemmel megnézni. Még hat nap!