Az Európai csatlakozásunk évfordulója és az Európa Nap között, egy holland társulat sajátos módon üdvözölte a EuropeMania fesztivál első napjának első programján az érdeklődőket. A vicces és gondolatébresztő, feszültségektől sem mentes előadásról két hullámban végül nyolcan távoztak felháborodva. A performansz ma ismét látható lesz.

Legkésőbb Borat kalandjai óta tudhatjuk, hogy jól megformált taplókat alakítva kifejezetten szórakoztatóan igazolhatóak egy ország lakóiról kialakult sztereotípiák. Az angol humorista által megalkotott karakterrel való párhuzam nem lehet a véletlen műve, a holland Wunderbaum előadása sokszor merített Sacha Baron Cohen korábbi munkásságából is.

Az előadás nem kifejezetten magyaroknak készült: az alapszituáció odesszai közönséget feltételez, mivel egy ottani fesztiválon mutatták be. Két színész harsány és bunkó, alsó osztálybeli angol turistát alakít, minden ehhez kapcsolódó sztereotípiát megjelenítve. A helyszín is adott, mindenképpen egy kocsmában kell játszódnia a történetnek, hiszen a szereplők folymatason isznak. És közben beszélgetnek. A valamivel több mint egy órás előadás során, szekciókra bontva szó esik az ukrán nőkről, férfiakról, társadalomról. Végig felszínes és szélsőséges megközelítésben zajlik a kocsmapolitizálás és kocsmabölcsesség. És ezekben a leegyszerűsített gondolatmenetekben, féligazságokban megsejlik az istenadta nép esze is. Miközben látszólagos ukrán problémákat veséznek ki a focimezes karakterek, saját kicsinyességük, szűklátókörűségük is a felszínre kerül.  És a nézőké is. Ahogy a darab elején az alkotók felhívták a nézők figyelmét végig odesszai szemmel kellett volna nézni az előadást.

Ez úgy tűnik többeknek nem sikerült. Álságosan és kettős mércével, más nyomorán könnyű nevetni, de amikor a mi hibáinkkal kellene szembenézni, ha azokat dörgölik agresszívan az arcunkba, akkor már sokan ezt már nem bírják elviselni. Sokaknak nem sikerült felülemelkedni a szituáción, bár nyilván ezeknek a fesztültségeknek a kiprovokálása a művészek feltett szándéka volt. Látszik, hogy bigott egy országban élünk. Külföldi reklámcégek szerint is, amelyik spot nálunk lemehet a médiában az máshol is. Félreértés ne essék: valóban erős volt a magyar zászlóval majdnem végrehajtott seggtörlés(-2 néző), majd a magyarok kissé sértő szapulása(-6 néző), azonban ezek leginkább a hatáskeltés eszközei, és nem céltalanul képezik az előadás részét. A művészet nevében sok mindent el lehet követni, sok mindent el lehet viselni, csak nem itt a provincián.

Végül az angolok megkapták a magukét, de hollandok szájából, ahol szintén elég erős a szélsőjobb és ahol a társadalmi, kultúrák közötti feszültségek nem egyszer eszkalálódtak, kissé hiteltelen lehetne ez az egész kritika. De nem is hollandokként kell rájuk tekinteni, hanem művészekre, akik aktuális problémákat feszegetnek. És mivel itt vidéken ez hiánycikk, teszik mindezt helyettünk is.

Az előadást ma este megismétlik.

(A Parov Stelar koncert egyébként sikeresnek mondható, hiszen a vártnál jóval nagyobb tömeg felhőtlenül szórakozott. Noha az együttes zenei értéke legfeljebb annyi, hogy 100 rajongójukból talán kettő majd egyszer komolyabban is foglalkozik a jazz-zel. A helyszínnek rendkívül jó hangulata van, a hangosítás pedig szinte tökéletes.)