Éppen 4 évvel ezelőtt, tavasszal jelent meg az első Irodalmi Páholy, melyet a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának néhány lelkes, az irodalmat kedvelő diákja alapított. Köztük volt a lap új főszerkesztője, Mészáros Márk is. Vele beszélgettünk a lap múltjáról, jelenéről és a most tavasszal megjelenő 13. - egyben első számról.

Az IP nem új kezdeményezés. Mikor és hogyan indult a lap?
Az első Irodalmi Páholy pont négy éve, 2006 tavaszán jelent meg. Tizenketten alapítottuk a lapot a CRNL gimnáziumához köthető évek alatt/után felgyülemlő irodalmi energiák levezetésére. Eleinte félévente jelentünk meg, majd a harmadik évtől negyedévessé váltunk. Az IP életében fontos volt, hogy a lapot készítők csoportja valódi közösség legyen. Tulajdonképpen maga a lap létrejötte is szoros kötődést mutat a közösségi léttel, hiszen maga a Páholy egy létező hely, a CRNL gimnáziumának egyik toronyszobája, amely az iskolaújság szerkesztőségi szobájaként működött (bővebben:  http://paholyonline.hu/index.php?p=fuzet). Itt gyűltünk össze az egyik öregdiák találkozó estéjén tanárok, tanulók és volt diákok, hogy megalapítsuk a lapot, lefektessük az alapvetéseinket.

Hogyan épül fel a lap? Kik a szerzőitek, kik szerkesztik, kiknek szól?
A lap eleinte szerkesztői lap volt, az említett közösség szellemi termékét reprezentálta. Mára ez átalakult. Gyakorlatilag bárki küldhet írást, tanulmányt, esszét, prózát, verset, kritikát, sőt kulturális beszámolókat, programajánlókat is szívesen fogadunk. A lapba bekerülő szövegeket úgy válogatjuk, hogy azok mérték- és irányadóak legyenek a fiatal író-, költő-, olvasónemzedék számára. Az izgalmas képi világ ehhez nyújt minőségi társaságot, talán így jobban kedvet kapnak az olvasásához.

A múltról már esett szó, foglalkozzunk a jelennel: mivel jellemeznéd? Mik az első tapasztalatok az új szerkesztői gárdával?
Mindenkinek új helyzet ez. Meg kellett tanulnunk együttműködni és kialakítani a saját munkamódszerünket, már csak azért is, mert például a grafikusunk nem is pécsi, hanem budapesti. Továbbá mivel a lap szerkesztői között találunk “hivatásosokat”, gyakorlattal rendelkezőket és most indulókat is, illetve mindenki foglalkozik mással is a szerkesztésen kívül (család, iskola, munka), ezért lassan álltunk be. Valójában most is tart ez a folyamat, de szerintem a lehető legjobb úton haladunk afelé, hogy amennyire csak lehet olajozottan működjön a szerkesztés folyamata. Az említett vegyes kép ellenére azt kell, hogy mondjam, nagyon jók a tapasztalataim az új szerkesztőgárdáról, idáig elégedett vagyok. Persze mint minden váltás, ez is idő- és energiaigényes munka volt, de mindenki hozzátette a magáét, s talán azon fölül is egy picit. Mindezt honorárium nélkül. Van valami ebben a vállalkozásban, amitől mégis működik. Talán annak az ideája tartja a lelket a szerkesztőségben, hogy közösen létrehozzunk valami vagányat, erőset és igényeset, függetlenül és szabadon, ami talán azoknak is vonzóvá válhat, akiknek mindig csak azt tanították, hogy irodalmat csupán összevont szemöldökkel és nagyon komolyan lehet csinálni.

A lap felépítése is teljesen átalakult, a fekete-fehér vonalat felváltotta a színes, modern grafikai megoldásokkal gazdagított design, mely alkalmazkodik a fiatal szerkesztőkhöz illetve olvasókhoz. Számítotok rá, hogy így többen érdeklődnek majd iránta?
Talán nem is arra számítunk hogy több olvasó érdeklődik, hanem, arra, hogy a megújulás után hatékonyabban jut el a célközönségünkhöz, a fiatalos, nyitott, igényesen kulturálódni akaró értelmiséghez illetve, hogy az egyes számokon keresztül megtalálnak bennünket a legújabb írónemzedék tagjai. Szóval a lap terjesztése bizonyos szempontból a kapcsolati tőkénket hivatott erősíteni. Más szóval: nincsenek illúzióink. Se a célközönség markáns léte felől, se az anyagiakat illetően. Manapság nehéz megmozgatni az embereket, még az úgynevezett értelmiséget is, hiába van szó kulturális színtéren zajló dolgokról. Az irodalmi lapok pedig nem az eladott példányokból tartják fenn magukat, hanem támogatásokból. Mi is bízunk benne, hogy idővel sikerül kiépíteni a saját hátországunkat. Ez ügyben már folynak a munkálatok.

Hol tudjuk megvásárolni az Irodalmi Páholy legújabb számát? Hogyan terjesztitek a lapot?
A lap terítése kicsit “underground” hagyományokat követ. Az első számok “kézből-kézbe” terjesztéséhez képest azért most már országszerte több ponton hozzá lehet jutni a laphoz a könyvesboltokban, de mondjuk újságárusoknál nem kapható. Ahhoz mi túl kis lap vagyunk. Pécsett többek között a Bagolyfészekben, Írók könyvesboltjában,  Művészetek és Irodalom Házában lehet majd megvásárolni, továbbá Siófokon, Debrecenben, Egerben, Sopronban, Szegededen, Székesfehérváron, Tatabányán is kapható lesz.

Mire számítasz a jövővel kapcsolatban?
Természetesen idealista vagyok, máskülönben nem kezdtem volna bele az egészbe. Ha egy even belül kialakul egy bíztató előfizetői tábor, akiken keresztül lemérhetjük az érdeklődés színvonalát, akkor érdemes tovább lépni. A továbblépés pedig egy olyan háttércsoport életre hívását jelentené, akik a lap körüli kulturális eseményeket szerveznék, akik maguk is művészetekben, kultúrában mozgolódó emberek. Egyfajta kultúrcsoportról van szó, akik szavatolják a színvonalat valamint támogatásokat szereznek nonprofit rendezvényekhez, ahol az irodalom, művészet és kultúra a főszereplő. Ennek a megszervezése néhány évbe is beletellhet, hiszen először a lapnak kell megerősödnie, aztán a visszhangok tekintetében jöhet minden más: rendezvények, bemutatók, kiállítások, vetítések, antológiák…