3D-s képekből nyílt kiállítás a pécsi ANK Művelődési Házban. A 150 fotót okos (és energiatakarékos) kis szerkezetek segítségével lehet megnézni.

Amiket szégyen-nem szégyen a továbbiakban egyszerűen nézőkének hívunk. A nézőke alsó részén van egy érzékelő, és a gép csak akkor kapcsol be, ha felemelik. Ennyit az általam inkább nem bolygatandó technikai paraméterekről, mielőtt végleg elásom magam valami frissen feltalált szakkifejezéssel.

A 150 fotó 150 nézőkében olyan állványokra van elhelyezve, melyek egy átlag negyedikesnek éppen jó magasságban vannak. Ebből kifolyólag én 150 meghajlással adóztam a látványnak.

Mikor belépve megtudtam, hogy autók is lesznek, megkönnyebbültem, mert az unokaöcsémet is magammal hoztam. De újra bebizonyosodott, hogy nem érdemes sablonokban gondolkodni.  Megkértem ugyanis, hogy szóljon, ha valami nagyon megtetszik neki. Ő pedig odahívott egy képhez, amin egy jéggel felszórt pulton tengeri halak voltak kipakolva.

Sose tudhatod, végül mi fog meg egy gyereket.

A kiállítás felénél járhattunk - 78. meghajlás - mikor beviharzott három tizenegy éves-forma fiú.

Ők vagy nem sorrendben haladtak, vagy csak én nem láttam át, hogy mi a módszerük alapja, de mindhármuknak azonos volt, mert a 150 kép közül mindig egyszerre akarták megnézni ugyanazt.

- Ezt nézd, indiánok!

- Nem ezt nézd, de sokáig, és el fogsz szédülni!

- Miért meddig maradhatunk?

- Nem tudom, akármeddig.

Szóval, láthatóan jól szórakoztak. És én is, amíg egy 3D-s mongol tájban gyönyörködtem, és közben a párbeszédüket hallgattam.

A kiállítás 2010. április 3-ig, minden hétköznap 10-18 óráig, valamint szombatonként 10-17 óráig látogatható.