Balkáni kisrealizmus a panelkanyonok kellős közepén. Kisstilű maffiózók, kopott bódékban a létminimumot biztosítani próbáló kereskedők, leszakadt, nyugdíjas bárénekesnő, egy elkeseredett titkárnő és egy tejfelesszájú, szelíd pénzbehajtó furcsán groteszk, mégis szívbe markoló története Stefan Arsenijević első filmje. A Szerelem és egyéb bűnök egy romantikus komédiába oltott szatíra, ami nem is igazán két szerelmesről, hanem inkább az ő sivár, kopott Belgrádjukról szól.

A film főhőse egyértelműen egy dal - annyiszor hangzik el, annyi jelentőséget akarnak adni neki, hogy a film végére már kínjában röhög az ember az egyébként is kínos helyzetkomikumokon, amikor a sarokból előlibben a "Besame mucho". Ezt énekli Ivana, Milutin lánya, amikor a több tíz emeletes panel tetején, a korláton állva nézi a forgalmat; ezt énekli Stanislav anyja, aki egykoron esztrádkirálynő volt (legalábbis annak vallja magát). Ez szól egész álló nap Milutin irodájában, miközben a kisstilű bűnöző katatóniába merülve bámul ki a lepusztult panel-lábakra néző ablakán.

Emellett persze a többi főhős is teret kap. Így Milutin, a tehetségtelen bűnöző, aki három fős maffiával tartja rettegésben a környéket, és szedi be a védelmi pénzt az irreálisan nyomorúságos körülményekben levő kis boltocskák eladóitól, tulajaitól. Akik közül egyik-másik burekezés közben megy oda a helyi keresztapához könyörögni a haladékért. Paravánként szoláriumot működtet, ahol rendszeresen pofozza fel az egyetlen ott levő, a maga akaratából működő vagy nem működő gépet. Ellenfele Radovan, a másik blokk ura, szintén két fogdmeggel - egymás háziállatait kezdik ki, hogy kitörjön a háborúskodás. Mintha a Keresztapa nagyon szatirikus, nagyon kisstilű, nagyon balkáni verzióját látnánk.

Az egyéb bűnök mellett a film címében előkelő helyet kapó szerelem is jelen van természetesen, az a fő szál. Egy rablás tervével együtt. Anica, Milutin titkárnője elhatározza, hogy este kifosztja a széfet, és meglép valami melegebb helyre azzal a pár száz euróval. Stanislav, Milutin legfiatalabb ügyintézője tud a tervről, és ezt Anica tudomására is hozza, hogy aztán szép lassan előhozakodjon évtizede dédelgetett érzelmeivel. Előkerülnek az emlékek, amikor még a panelek aljában pofozkodott cimborájával, és az akkor már felnőtt Anica rájuk förmedt, hogy hagyják abba. "Azután minden nap ott bunyóztunk, mert azt reméltük, arra jössz." - így az egész film, de talán az egész évtized legromantikusabb mondata. Mindez olyan kulisszák között, amiket képtelenség elhinni - széles, végtelenül hosszú, megemelt platók, a panelek főbejáratához vezető lépcsőkkel; lehetetlenül magasan levő kiugró erkélyek a nyitott folyosókon; panelház oldalához erősített, nyitott csigalépcső a tetőre. Képtelennek tűnő, de szikáran valós helyszínek.

Itt mindenki bajban van, de senki nem sáros. Mindenki törvénytelenül próbál kimászni a mocsárból, de senki sem elvetemült vagy rosszindulatú. A helyzet kényszeríti bele az alakokat abba, amit tesznek vagy tenni akarnak - és ez adja a film egyszerre szatirikus és dráma ízét. Szatirikus, mert sajátos, teljesen balkáni módon élik meg ezek a karakterek azokat a hétköznapokat, amikből egy jóérzésű átlag európai sírva menekülne. És drámai, mert (slusszpoénokat és katartikus pillanatokat nem felfedve) végső soron mindenki oda van láncolva ehhez a semmihez, amiben született és él évtizedek óta. A szereplők menekülésről beszélnek, de napról napra léteznek, jövőről álmodnak, de képtelenek tenni érte.

Arsenijević munkája nem lesz kiemelkedő darabja az új szerb filmnek, de mindenképp emlékezetes marad. A roncsnak is rossz bódéja felgyújtása ellen tiltakozó boltos, a szélvédő ablakához vágott, majd onnan lepattanó gumikalapács, a panelek fölött rikácsoló, kiengedett papagáj, a Besame mucho mind-mind mosolyt tudnak csalni a néző arcára, még ha nem is ismeri a belgrádi viszonyokat. Aki pedig igen, annak sokkal többet mond a Szerelem és egyéb bűnök, mint egy szimpla romantikus vígjáték.