2009. november 6., péntek
Uránia Filmszínház nagyterme, 20:30

Elpusztíthatatlan, évszázados hagyományok, és egy elpusztult, de újraépült, ugyancsak évszázados, szimbolikus jelentőségű épület. Ez adja a kontúrját annak az együttesnek, akik Bosznia népzenei hagyatékát, a ma is fenne ragyogó, török eredetű trubadúrköltészetet, a sevdalinkát lassan az egész világnak bemutatták már. A dac és a ragaszkodás ugyanannyira meghatározó volt kialakulásuk szempontjából, mint a szenvedély és a szenvedés.

A sevdah ezt mind magába is foglalja ugyan - a Mostar Sevdah Reunion alakulása mégis drámaibbra sikeredett a kelleténél. Valamikor a '90-es évek elején Dragi Šestić felvett néhány sevdah-t audiokazettákra, és elkezdte terjeszteni ismerősei között. A háború idején ez nem volt több gesztusnál - lehetőségnél arra, hogy pillanatokra elfeledkezzenek a háború szörnyűségeiről. A '98-ban alakuló zenekar tagjai közt is akadt néhány, akik hallották ezeket a felvételeket, hiszen mindannyian nagy becsben tartották a sevdah hagyományát.

Szeretet, szerelem, szenvedély, vágyódás - ennyi jelentésárnyalatot képvisel a török eredetű sevdah szó. Maga a zenei műfaj is nagy mértékű ihletettséget igényel az előadóktól, így csak kivételes, érzelmeit teljes mértékben átadni képes zenész lehetett sevdah-előadó a műfaj 400 éves története során. A MSR tagjai is ilyen válogatott zenészek, akik közül sokan csak az első próba alkalmával találkoztak a többiekkel, mégis első pillanattól megvolt az egyetértés. A "reunion" itt nem újjáalakulást, hanem az új körülmények közti megalakulást jelenti. Ezek a zenészek többnyire jelen voltak Mostar bombázása, támadásai során, szinte testközelből látták a híd lerombolását, aminek az újjáépítése idején már újra Mostarban voltak, visszatérve a kényszerű számüzetésből.

Iljaz Delić és Ljiljana Buttler a MSR állandó közreműködői a mikrofon mögött - ők adják a sevdah lelkét. A mögöttük felsorakozó zenészek is remek telejsítményt nyújtanak egytől egyig, de ettől függetlenül ők csak a díszt, a tetszés szerint elhagyható ruhát aggatják erre az ének-központú hagyományra. Az együttes a sevdah mellett a cigányzene tradíciójából is építkezik, ezt kezeli a jazz-t és a bluest idéző virtuozitással, improvizációkkal. Ennek is köszönhető, hogy a mostari fenegyerekek nem adtak még két egyforma koncertet. És az is, hogy bemutathatták a világnak a boszniai népdalok hangulatát - hogy végre Pécsre is megérkezzenek.

MySpace