A szétbombázott Széchényi tér jócskán megakadályozza a Pécsi Galériába történő lejutást. Persze az a néhány tucat rendszeres kiállításjáró, aki egyáltalán ebben a városban él, így is odatalál. Azt kell ugyanakkor mondanunk, most is, mint oly sokszor, érdemes lenne másoknak is. Grandiózus vásznakon tárulnak elénk olyan tájképek, amelyek a világról alkotott képzeteinket is összekócolják kicsit. Kavecsánszki Gyula a láthatót fakítja, hogy a mélyből előtörjön a kevésbé látható, sokkal sűrűbb látvány.

Rég elmúltak már azok az idők, amikor egy tájkép megfelelt az ablak-metaforának, azaz giogy a keret fogságába ejtett vászon a világra nyitott ablakként feszül a falra, azon át tekintünk a falon túli valóságra. Ez a tájkép valósághűségével egyenes arányban érvényesül, bár minden befogadó tudja, hogy egy tengerparti képbe hiába próbálna belegyalogolni, nem a Bahamákon találná magát. Maximum a múzeum vagy a galéria igazgatóságán, ahol felvennék az adatait a kár okozása és a kártérítés miatt.

Kavecsánszki Gyula tájképei messze kergetik ezt az ablak-hasonlatot - hiába, posztmodernség van vagy mi a manó. Ezeken az ablakokon jobb nem keresztülnézni, mert egy matt, kevés színből összeálló, ijesztően durva világra nyílnak. A monumentális tus-tájképek hol kopár, hegyes, járhatatlan sziklákat, hol absztrakt erdőket ábrázolnak. A tájképek olyan ellenutópiák kulisszái lehetnének, mint Bradbury vagy Ransmayr írott látomásai. Egyszerre nyomasztó a kevés színből adódó szikárságuk, és izgalmas a formák elképesztő bujasága.

A több tucat, közepesebb és nagyobb méretű tusrajzot felvonultató tárlat azonban nem kizárólag tájképekből áll. Kavecsánszki festészete sokat merít a mítoszokból, emblematikus irodalmi toposzokból, és azok újraértelmezésével mintegy benépesíti a kopár hegyei árnyékában elképzelhető világot. Híd a túlvilágra című kompozícióiban stilizált embertömegek úsznak a semmiben egy irányba, más vásznakon az ember teremtése, a pokol bugyrai, vagy éppen egy alternatív Odüsszeia pillanatai kapnak új tartalmat, új jelentőséget.

A miskolci és pécsi kötődésekkel is rendelkező festő nemrég, pontosabban 2008-ban védte meg DLA-címét a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, és most először állít ki Pécsen. A Galériában kiállított tárlat december 6-ig tekinthető meg.