iLovePécs: Mióta vagy a Happy Bee Zeneóvoda vezetője?
Varga Veronika: A zeneóvoda 2004-ben alakult. Ebben az évben fejeztem be tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, de már korábban terveim közt szerepelt egy zeneóvoda megalapítása.

iLP: Mi inspirált arra, hogy zeneóvodát hozz létre?
V. V.: A zenei nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. Kodály Zoltán szavaival élve „már születés előtt kilenc hónappal” meg kell kezdeni. Már Kodály munkássága idején is hanyatlóban volt a zenei nevelés, mint ahogyan most is egyre csökken az általános iskolások, középiskolások énekóra száma. Minden más tárgy és irány fontosabb, nem érzik a zenetanulás, az éneklés lélekszépítő, készségeket gyarapító erejét. A gyerekek szeretnek énekelni, táncolni. Az a gyermek, akinek sokat énekelnek, gyakran saját kis énekelt strófáiban fejezi ki az örömét, de a szorongásait is.
Ezért tartottam és tartom rendkívül fontosnak, hogy a kicsik legfogékonyabb korszakában legyen lehetősége a szülőknek beíratni a csemetéjüket a művészeti nevelést célzó kurzusokra.

iLP: Miért tartod fontosnak a zenei nevelést?
V. V.: A zenéhez rengeteg emocionális és kognitív folyamat kapcsolódik. Minél korábban kezdjük el gyerekünket a zenével, annál inkább jót teszünk vele, hiszen aktiváljuk általa a dallamokhoz kapcsolódó folyamatokat. A zenei nevelés az esztétikai nevelés része, szorosan összekapcsolódik a mozgással, segít a jobb és bal kéz külön és egyszerre végzendő feladatainak elvégzésében, a problémamegoldó készség fejlesztésében. Az egész életünk egy ritmus, és csak a zene segítségével éreztethető meg a ritmus, a ritmikusság fogalma.

iLP: Miért ezt a korosztályt céloztad meg?
V. V.: Szerintem minden tanár érzi, melyik az a korosztály, akivel a legjobban szót ért. Pályám során a gimnazisták, általános iskolások tanításában is volt részem, és annak is megvolt az öröme, de amikor belépek a pindurkáimhoz, akkor érzem azt, hogy jó helyen vagyok, és már kezdődhet is a dalolás, tánc, „háton pörgés”, móka, jókedv.

iLP: Mesélj, kérlek a foglalkozásaidról!
V. V.: A mi foglalkozásaink a táncra, mozgásra épülnek. Gyakorlatilag foglalkozásból 20-22 percet mozgásban vagyunk. Nem is lehet máshogyan „tanítani” ezt a bölcsődés, óvodás korosztályt. A foglalkozás időtartama fél óra egyébként, a csoport létszáma 10-15 fő általában. A helyszín változó, játszóházakban, óvodákban tartom a foglalkozásokat, így a gyerekek a foglalkozás alatt maradhatnak a megszokott környezetükben.

iLP: Mi alapján válogatsz a különböző zenepedagógiai módszerek közül a cél eléréséhez?
V. V.: Általában ösztönösen. Mindegyik módszerből csak annyit veszek át, ami a nézőpontom szerint beleillik a foglalkozások kereteibe, de természetesen Kodály módszerei adják meg az alapjait . A Kokas-módszer, vagy ahogyan ő szereti nevezni a „Klári nénizés” gyakran része az óráknak. A gyerekek imádnak átváltozni, és olyan könnyedén válnak eggyé a dallamokkal és röpülnek a zene szárnyán, ahogyan mi felnőttek már csak kevesen tudunk. Az Orff- és Suzuki-módszerhez sem megfelelő eszközök nincsenek biztosítva, sem szükségét nem érzem a mi ének és táncorientált bizonyított metódusaink mellett. Természetesen azért a foglalkozásokon mindig akad egy pár izgi ritmushangszer, vagy hegedű, gitár, citera és más népi ihletésű kis csoda, mint a nádsíp, okarina, vagy akár a bikabúgató, különböző indiai hangszerek.

iLP: Mennyire tervszerű, vagy kötetlen a foglalkozás?
V. V.: Minden foglalkozásnak van egy váza, ami szerint haladok. Ahogyan a zeneiskolai előképzőnek is van egy tanmenete, úgy a zeneoviban is megvan ugyanez; a tanmenet felöltöztetve és egy egész évre lebontva. Az új anyag megválasztása mindig tudatos. A foglalkozás alakulásának egy része azonban mindig a gyermekek hangulatától függ, mennyire érdeklődők vagy fáradtak éppen.

iLP: Milyen módon, milyen eszközökkel fejleszted a gyermekek zenei képességeit?
V. V.: Elsősorban, mint már említettem ritmus- és dallamhangszerekkel. De készítettem már saját kis hangszerlottót, kártyajátékokat, motivációs játékokat, repülő kottát, zenei társasjátékokat. Most éppen egy munkafüzet kidolgozásán munkálkodom, amely kimondottan a zeneovis foglalkozásokra készül. Célja, hogy iskolakezdésre a kottaírás és olvasás alapjait is megtanuljuk. A zenehallgatásra nevelés is fontos feladatunk. Egy-egy új zene eltáncolása előtt mindig meghallgatjuk azt, vagy legalább egy részletét. Ilyenkor szépen csendben leülünk, és fülelünk. Természetesen ennél a korosztálynál ezt sem lehet bármikor megtenni. Többek közt ehhez kellenek a „csápok”, hogy érezd a gyerekeidet és érezd az adott pillanat lehetőségeit.

iLP: Véleményed szerint milyen jellembeli tulajdonságokkal és ismeretekkel kell rendelkeznie az ideális pedagógusnak zenei nevelés szempontjából?
V. V.: A legfontosabb, hogy a gyermeket el kell tudni varázsolni. Legyen nagyon kreatív, a saját gyermeki énjére támaszkodva ismerje fel, mi keltheti fel leginkább a gyermek érdeklődését, ugyanakkor legyen meg a tudatos koncepciója is. A gyermeket állandóan figyelni, érezni kell, érzékenynek kell lenni a saját kis csoportjára. Legyen határozott elképzelése arról, hogy mit akar átadni és azt tudja is megvalósítani. A pedagógus irányítja az órát, a gyerekeknek pedig csak élvezni kell azt.

iLP: Van – e valamilyen probléma, körülmény, ami hátráltatja az óvodai zenei nevelést?
V. V.: A magatartás problémák nehezítik néha az órát, és emiatt ezekre a gyerekekre sokkal nagyobb energiát és figyelmet kell fordítani. Általában családi háttérből erednek az ilyen jellegű problémák. Azonban ezek a kihívások inspiráló jelleggel hatnak rám. Többek között ezért is végzem jelenleg a PTE Orvosi és Művészeti Karának Művészet-terapeuta szakát.
A zenei nevelés eredményességét hátráltatja még néhány helyen az óvodai tornaszoba hiánya . A régi kivitelezésű épületekben még nem készültek ilyen méretű plusz termek. Most meg az alapvető felújításra sincs pénz, nemhogy az esetleges bővítésre.

iLP: Munkád során sok óvodával, pedagógussal és szülővel találkozol. Véleményed szerint milyen szerepet tölt be az óvodai zenei nevelés a mai társadalomban?
V. V.: Úgy gondolom, a szülők egyre tudatosabbak, érzik miért elengedhetetlenül szükséges a zenei nevelés, érzik a pozitív hatásait. Egyre több helyen jobban igénylik a zeneóvodát, mint a testmozgásos vagy idegen nyelvi foglalkozásokat. Az intézmények is érzik ezt, és segítik a szakpedagógus és szülő-gyermek találkozásának lehetőségét. Ezért jöhetett létre az, hogy az óvodákban, a gyerekek saját környezetében tarthatók a foglalkozások. Az óvópedagógusok általában pozitívan reagálnak a jelenlétünkre. Legtöbb helyen örülnek nekünk, és nagyon együttműködőek. Persze mint mindenben a földön ezen a téren is vannak kivételek, de ez már csak így marad. Ami igazán lényeges, hogy a zene és tánc révén olyan kifejezési módra találnak rá gyermekeink, amely old, felszabadít, táplál, okosít. A szép átélésével harmonikus személyiségű, egészséges, értékes emberkék cseperednek.