Egy estére Nagyszínpad lett az Amfiteátrumból. Ezt már lehetett tudni a Sziget előtt is - elég egy olyan név, ami önmagában fegyvertény, máris több ezren fogják látni a vonalkódra hajazó Pécs2010 logót a színpad mögött. Félő hogy az összes többi koncerten összesen nem volt annyi résztvevő, mint Al Di Meola szombat esti gitársimogatóján. Ami persze nem lehet csoda - aki nem a nevek miatt jön a Szigetre, az vagy egyszerűen csak ülni és sörözni, vagy valami agyromboló dümdümre bulizni rongyosra a cipőjét. Nem sanzonokat és szerb népzenét akar hallgatni. Meolánál bejött a papírforma.

Ennyire ne szaladjunk előre, ez a nap is délután kezdődött, mint bármelyik nap egy fesztiválon. Ilyenkor az időszámítás is eltolódik. Annyira hogy van, akinek a fesztivál vége a "boldog új év", onnan vágja a centit 360 napon keresztül. És minél jobban közeleg a fesztivál vége, annál biztosabban lehet megmondani, mennyi sikere volt a Pécs2010-es kitelepülésnek. Amit a legjobban talán azon lehet lemérni, hogy mennyien fordultak meg a két nem zenei helyszínen, azaz a Varázskertben, illetve az óriásszék alá beszuszakolt információs pultnál.

"Kérdőíveket töltetünk ki magyarokkal és külföldiekkel egyaránt, az utóbbi kicsit azért egyszerűbb" - árul el néhány részletet a bájos hostesslányok egyike. "Minden egyes ilyen kitöltött kérdőívvel lehet jegyet nyerni a következő évi Fishing On Orfű fesztiválra, naponta összesen hármat sorsolunk ki. A hét végén pedig azok között, akik nem nyertek jegyet, egy két személyes pécsi hétvégét nyerhet meg valaki. Eddig elég sokan kitöltötték, legalábbis úgy érzem hogy néhány száz kérdőív egész jó számnak tűnik." Ugyanitt tudhattam meg, hogy mindenki elégedett az érdeklődők számával. Igaz, a hostessek egy része az egész fesztivál területén kószálhat, és igyekszik leszólítani a szembejövőket. Ami ebben a tömegben egyáltalán nem bonyolult, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb fickó imádja ha egy lány leszólítja, akármivel is megy oda hozzá. Érdeklődés tehát van, már csak abban kell bízni hogy ezek legalább egy tizede, bekukkant a városunkba jövőre, valamikor augusztus környékén - elvégre a fesztiválra biztos eljönnek, az otthoni házibulik zenéjét megnézni élőben, olcsóért.

Mert bevallhatjuk magunknak, hogy hazánk legnagyobb fesztiválját a nyugatról idevetődő kölykök akár úgy is hívhatnák, hogy yesterdays news. Néhány kivételtől eltekintve a teljes felhozatal olyan, mintha '95-ből rángatták volna elő. A Varázskertnél sikerült beleszaladnom Kalotás Csabába, akivel megosztottam felháborodásomat hogy a Realistic Crew olyan pocsék időben lép föl, miközben a kiemelt idősávokban legtöbbször csak bebetonosodott magyar zenekarok pöffeszkednek. "Furcsák itt a körülmények, úgy veszem észre. Akárhova megyünk a zenekarral, Lengyelország, Szlovákia, Szerbia, sokkal aktuálisabbak a headlinerek. Na nem mondom hogy a Radiohead nem ugyanolyan lerágott csont mint a Fatboy Slim, viszont például a lengyeleknél, ahol nemrég voltunk, Amon Tobin volt az egyik nagy fellépő. És akkor azt meg sem említem hogy máshol nekünk is jobb időpontok jutnak, de emiatt nem akarok fanyalogni. Nem fújnak erre az új szelek, na."

Aki kihagyta a Speed Caravant, az borzasztóan sajnálhatja. A korai kezdés ellenére szép hézagos tömeg gyűlt össze (bár, nem annyian mint az előző napon a Figli di Madre Ignota koncertjére, többségében az idei olasz hadtest), és a zenekar is alaposan kitett magáért. Akinek a név új volna: torzított arab lant, szokatlanul kevert és torzított basszusgitár, tabla, és egy DJ a háttérben - ez volt az alapja annak a rettenetesen kemény, vehemens, néhol egyenesen hardcore-os arab muzsikának, amit a karaván vezetői produkáltak. A végén az egészet megkoronázta a Chemical Brothers-feldolgozásuk, amit ki lehetne nevezni az évszázad legjobbjának. Ugyanitt a Woven Hand és a Muzsikás kombójával folytatódott a nap, Csak a koncert végén derült ki, mire lenne képes a két zenekar együtt: magyar népdal fonottkezes hangszerelésben, nagyobb zenekarral. Egyébként csak egymás kezébe adták a fellépés lehetőségét, és aki nem a Muzsikás miatt érkezett ide (mint ahogy én sem) az győzte kimalmozni az időt addig amíg David Eugene Edwards, az ihletett countrysámán elkezd kántálni a mikrofonjába.

Innen a nap befutójának produkciójára sikerült beesni. Sőt, meg merem kockáztatni hogy az egész sziget legerősebb produkcióját láthattam (azok közül persze nem dönthetek, amiken nem voltam ott) A Party Arénában tartott szerző-olvasó találkozót a Vegasból érkező Crystal Method. A két DJ-producer saját anyagaikat keverte aktuálisra, egyszerűen megőrültek a színpadon, és a közönségnek sem volt más választása. Tetőtől talpig döngettek a basszusok, félelmetesen jól szólaltak meg az általam már rég agyonhallgatott felvételek, szünet nélkül, folyamatosan átkeverve. Tíz pont.

"Ez a színpad sajnos Nagyszínpaddá avanzsált a művész úr miatt" - közli az Amfiteátrum színpadmestere egy vehemens ifjonccal, aki kényelmesen, urasan hátulról szeretne betekintést nyerni az Al Di Meola-koncertbe, pöffeszkedően közölve hogy neki márpedig olyan passa van, amivel csak a Nagyszínpadra nem juthat be. Az ok: a teljes backstage-szektor le lett zárva a koncert idejére, én is túl későn érkezem ahhoz hogy a színpad előtt csináljak pár felvételt a mesterről. Kárpótol azonban a zene - Meola nélkül talán nem létezne progresszív metál mint olyan, vagy legalábbis nem ebben a formában. Akusztikus latin alapú gitárvirtuózkodás a köbön - a mester keze olyan követhetetlen tempóban mozog, hogy azt egyszerre élvezet és ámulat figyelni, a zene pedig igényes, flancolástól mentes jazzrock, olyan kávéházi fajta.

A nap csúcspontja azonban az egyik kajáspultnál csapott tarkón. Egészen pontosan a Nagyszínpaddal átellenben felvert "nemzetek konyhája" óriás kifőzdében, a mexicói szekciónál. Épp a rendelésem akarom leadni, amikor valaki hátulról egy paksamétával a kezében előrekiált: "hallod, valamelyik Áfás számlát kért a kajáról". A reakciókat nagyjából ki lehet számítani, meg hát eleve: ki az a fukar barom aki a cége vagy az őt delegáló cég számlájára csócsál Szigeten? Biztos valami sajtós, akit nagy dicséret lenne újságírónak nevezni. Vagy a főszervező, mert elfogyott a Placebo alatt a catering.