Fiatal és lelkes pécsi önkéntesek honosítottak meg Magyarországon egy eddig nem ismert közösségépítő technikát, amit akár művészet-terápiának is nevezhetnénk, ha történetesen nem csoportképző alkotói folyamat lenne. A murálfestés egyszer talán eljut oda is, hogy két kötélpályás lecsúszás és egy activity közt a multik hétvégi tréningjeinek is szerves része lesz. Most „csak” az Év Gyermek és Ifjúsági Mintaprojektjeinek egyike.

Közép-Amerikában már több évtizedes múlttal rendelkezik egy, falfestést a közösségépítéssel és a nevelő célú elképzelésekkel ötvöző módszer. A murálfestés fő központja Estelí Nicaraguában – egy Pécsnél kisebb város, amit a Guiness Rekordok Könyve a „falfestmények városaként” tart számon – , ahol több tucat, egyenként is terebélyes falfestmény található, nem egy a belváros területén. A mural painting mozgalmat elindító oktatók elképzelései még erős sandinista befolyás alatt voltak, ezért az első falfestmények hangja is forradalmi volt, ami egyfajta toborzó jelleget kölcsönzött nekik. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen, ideológiát népszerűsítő elképzelésből közösségformáló, civil képzésben felhasználható módszer lesz az évek, évtizedek során.



A tartalmi-ideológiai váltás a Nicaraguában uralkodó társadalmi körülmények következménye volt. A fiataloknak ott számos olyan nehézséggel kell szembenézniük: amelyek itthonról nézve elképzelhetetlennek tűnnek: pénztelenség, elérhetetlen felsőfokú oktatás, gyerekmunka, tartós munkanélküliség – hogy csak a legmeghatározóbbakat említsük. Ilyen helyzetben érthető hogy a fiatalokban kialakul egy tartós identitásválság, a kilátástalan helyzetből adódó cinizmus és lemondás, ami rossz esetben társadalomellenes megnyilvánulásokban csapódik le.

Nem akarunk szociológiai tanulmányt készíteni a jelenségről – ennyit mégis fontosnak tartottunk említeni, hogy érthető legyen, hogyan társult egymással a művészi önkifejezés és a társadalmi tudatosság nevelése. A murálfestéssel foglalkozó szervezetek a fiatalok ismereteinek bővítésével, identitásuk erősítésével és saját jogaik megismertetésével alapozzák meg az alkotói munkát. Évek sora alatt a forradalmi hang kikopott a felhasznált témák közül, a helyét a nehézségek mögött álló eszmeiség váltotta fel. Kérdéseiket, véleményüket egy meghatározott témával kapcsolatosan színekbe és formákba öntve, a közös alkotás során a művészeti kifejezés sokat segít a fiatalok életminőségének javításában, egyben az egész közösség fejlesztésében is.



A Zöld Híd két munkatársa, Berecz Ágnes és Katona Krisztina 2007 elején, amikor egy ír civil szervezetnek köszönhetően eljuthattak egy, öt nemzet fiataljait megmozdító projekt keretein belül Estelíbe, eltanulni a murálfestés módszerét, és elhozni Magyarországra is. Katona Krisztina, az egyik önkéntes azóta már a Murál Morál csoportvezetőjévé vált, és másfél éven át koordinálta a csoport tevékenységét. 2007 szeptemberében indították el az „Utcai képzőművészet – életre keltett falak” névre hallgató projektet, melyben számos alapítvány és önkéntes dolgozott együtt a csoporttal, akiktől eltanulhatták az elképzelés minden részletét – ennek eredményeként született négy falfestmény, valamint egy kiadvány, melyet decens körülmények közt mutattak be január végén a Baranya Megyei Kulturális -és Idegenforgalmi Központban (BKIK).

„Elsőként hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó szervezeteket, lelkes ifjúsági munkásokat kerestünk meg, akik használhatnák a módszert már meglevő csoportjaikkal, a már működő módszerek mellett. Egy két napos tréning alatt ismertettük meg az érdeklődőkkel a módszer alapjait.” - Katona Kriszta ezekkel a szavakkal igyekszik megragadni a másfél évvel ezelőtti indulást. A 2007 szeptemberében indult projektben több alapítvány is részt vett, így például az Egy Hajóban, a Kallódó Gyermekekért Alapítvány, de a munkálatok egy részéhez csatlakoztak az európai önkéntesek (EVS) is.



Ez mind szép, mondhatnánk, de mi benne az egyedi? És mitől nem mezei graffiti a dolog? „A murálfestés különlegessége a nagy felületen, nagy méretben alkotás, ami rendhagyó itthon. A nehézsége inkább a szokatlanságából fakad, újfajta látásmódot igényel. Miután a csoportokkal kialakítottuk a témákat, és különböző módszerekkel a felszínre hoztunk meghatározó gondolatokat, a csoportok nekiállnak közösen kidolgozni a rajzokat papíron, majd a falon. Mindenki részt vesz minden fázisban, és előképzettség, különösebb tehetség nélkül is mindenki képesnek érezheti magát, hogy létrehozzon egy nagy festményt.” A projekt során Pécsett négy ilyen falat hoztak létre – a Rigóder dombon, a Pécs-Somogyi Általános Iskola egy épületének falán, a Fiatalok BV Intézetének sétaudvarán, valamint az uránvárosi Béke térre néző támfalon. A folytatás pedig már tervben van.

„Iszonyatosan nehéz a városban falat szerezni,” - panaszolja el a csoportvezető, - „az emberek még túlzottan idegenkednek az elképzeléstől. Próbáltunk a belvárosban is találni alkalmas falakat – olyanokat, amelyek nem állnak műemlékvédelem alatt, nem részei a kulturális örökség gyűjteménynek, esetleg magántulajdonban vannak. De valahányszor ráakadtunk egyre, a tulajdonosnak valamiért mindig célja lett hirtelen azzal a falrésszel. Sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az általunk behozott elképzelést megismerjék, megszeressék, befogadják.



A csoport idén egyike lett annak a hét projektnek, melyek a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Mintaprojekt-pályázatát megnyerhették. A győzelemmel és a dicsőséggel járt együtt 700.000 forintnyi pályázati összeg is, amelynek egy része már felhasználásra került a projektet bemutató kiadvány létrehozásához. Ez a száz oldalas könyvecske volt a főszereplője a BKIK-ban rendezett gálának, ahol a projektben részt vevők nagy zöme jelen volt, és akik maguk is kaptak egy-egy példányt. Ez a kiadvány a gyökerektől, az első lépésektől mutatja be a falak életre keltését, de a csoportok is bemutatkoznak a lapokon, sőt, maga az alkotási folyamat is ismertetésre kerül benne. Ehhez pillanatnyilag csak azok a szervezetek juthatnak hozzá, amelyek felveszik a Murálosokkal a kapcsolatot, és maguk is nekikezdenek a módszer elsajátításának, alkalmazásának. És hogy Pécs falai is benépesülhetnek majd békegalambokkal, virágokkal és egymásra mosolygó emberi alakokkal – a szerénynek nem mondható kezdetek láttán könnyen elképzelhető.

A fotókat a Murál Morál csoport készítette a festések folyamán