Az elmúlt hétvégére sikerült gyerkőceimmel olyan programokba belefutnunk, ami a giccs és gagyi címkékkel van ellátva az ember agyában. Aztán kiderült, hogy ha a világra rácsodálkozó kissrácokkal vetődünk el falunapra s cirkuszba, félredobhatjuk az előítéleteinket, mert ahogy ők örülnek az újat látva, mi felnőttek is megtaláljuk azt a boldogságot, ami egy jó hétvégi kikapcsolódás záloga.

Keszüben kitett magáért a falu vezetősége, igazi gyereknapot szerveztek szeptember első hétvégéjére, bár nem kizárólag a gyerekeknek szóltak a programok, a falu közösségét szerették volna megmozgatni. Nekünk mégis az ingyenes légvárral, kézműves foglalkozásokkal, gyermekzenei koncerttel és Hangoló gyermekszínházzal május végi hangulatunk volt. A főzőversenyen készült pompás ételekkel, a falun végigrobogó kisvonattal, illetve az autó és repülőmodellek bemutatójával percről percre élmények özönével kerültünk egyre felfokozottabb hangulatba.

Keszüben gyönyörű, uniós szabványoknak maximálisan megfelelő játszótérre bukkantunk. Pécsett gyerekeimmel jó néhány játszóteret megjártunk már, de alig találtunk olyan helyet mindeddig, ahol a játékok biztonságosak, érdekesek, valóban készségfejlesztőek, és többféle korosztály számára is élvezhetőek. Hát ki kellett menni falura, hogy találjunk egy tökéletesnek nevezhető játszóteret, ahol gondolom a falu gyermekközössége és a szülők tábora az együttlét örömével töltheti szabadidejét. Itt a gördeszkás kamaszok is nyugodtan száguldozhatnak, nem kell az autósoktól rettegniük. Lovak s háziállatok adják meg a belélegzett tiszta levegő illatát, látványukkal és a gondozott családi házak gyönyörű kertjeivel nyújtják nekünk városlakóknak a régi idők nyugalmát, a falu adta békesség örömét.
Szóval szombaton a falutól kapott harmóniával, a béke szigete boldogságával eltöltötten hajtottuk végül álomra fejünket.

Aztán vasárnap újabb pozitív csalódásban volt részünk, mikor ellátogattunk a Magyar Nemzeti Cirkusz előadására. Az utóbbi két évben mióta Pécs a hazánk, volt szerencsénk néhány színvonaltalan vándorcirkusz előadásán görnyedezve várni az előadás végét. S lássunk csodát végre visszakaptuk a hitünket, a szórakoztatás legősibb műfajának a cirkusz világának mára való érvényessége tekintetében.

A Magyar Nemzeti Cirkusz vezető művésze Richter Flórián Monte Carlóban elnyerte a cirkusz világában a filmes Oscar-díjjal egyenrangú Arany Bohóc-díjat, s a lovas, ill. akrobata produkciókat látva mi nézők is azt mondhattuk, nem érdemtelenül kapta meg az elismerést. Megtisztelve érezhettük magunkat, hogy olyan előadást kaptunk, ahol minden egyes számon átsugárzott a művészek teljes lelkesedése. Áthatotta a könnyed előadást az a profizmus, ami több száz órás munka és gyakorlás eredménye, az az igényesség, ami zenekar szerepeltetésével, a nézőtér kialakításában, a produkciók látványképében, a műsorszámok sokszínűségében, a gyermekek számára olykor rémisztő típusú műsorszámok teljes elhagyásában, a fellépő ruhák dekorativitásában, a színvonalas infrastruktúra biztosításában rejlik. A leglátványosabb produkciók az állatszámok voltak, s más cirkuszokhoz képest, belőlük aztán tényleg nem volt hiány. Az akrobata számok lenyűgözőek, a bűvész és bohóc számok pedig abszolút mókásak voltak.

Vagyis nagyon jól szórakoztunk, és ajánlom mindenkinek, hogy ha a Richter család cirkusza jövőre ismét ellátogat hozzánk, nézzék meg szenzációs előadásukat.