2006-ban és idén is tartottak egy szaketika-konferenciát a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A konferenciák anyagából kötet született, azt pedig a Művészetek házában mutatják be először, november 7.-én.

Elsőre legalább olyan izgalmasnak tűnik a szaketika kérdésköre, mint mondjuk a félelem filozófiatörténete. Nem csorog az ember nyála ezek hallatán, ha meg véletlenül igen, akkor komolyan kezdhetünk aggódni. Valljuk be, az átlagember irgalmatlanul passzív a tudományosság kérdéseivel szemben, és ez halmozottan érvényes a tudományosság eszmei kereteit taglaló tudományokra. Márpedig a szaketika, mint az általános, normatív kérdéseket feszegető etika specializált ága, amely az orvoslás, a jog, a pedagógia erkölcsi szabályszerűségeit fektette le és alkotja meg a szakmák változásai mentén - nem igazán fogyasztóbarát témakör. Ugyanakkor fontosságát sem lehet elvitatni. Szét is esne a világ, ha nem lenne orvosi és jogi titoktartási kötelezettség (illetve norma), vagy ha mondjuk nem volna lefektetett kódja az oktatás módjának (csak egy példa: a náspáng, bár egykor a norma része volt, ma már jogilag is büntetendő cselekedetnek számít).

A konferencia tavaly a szaketikák létjogosultságát, definícióját, történetét és mai helyzetét tárgyalta, idén pedig a tanulás-tanítás, tudás-tudomány tematikája adta az előadások gerincét. Ebből a két rendezvényből készült egy tanulmánykötet, amely a jelentősebb előadások anyagait tartalmazza. A kötetet Dr. Bertók Rózsa, Dr. Barcsi Tamás, Bécsi Zsófia és Lénárt Imre szerkesztette.

November 7.-én, szerdán tehát a Művészetek Háza Fülep Lajos termében kerül sor a bemutató beszélgetésre, mely "videokonferenciával" zárul, ahol néhány, személyesen megjelenni nem tudó, hazai és külföldi közreműködő hozzászólása, előadása hangzik el.