Lorca művének színpadra állításával a drámairodalom egyik gyöngyszemét mutatta be az Újvidéki Színház Radoslav Milenković rendezésében. Bernarda Alba történetéhez Milenković új értelmezéssel közelített, és egy új nézőpontból mutatott rá a darab mélységeire, felerősítve a komikus attitűdöt. A szürke hétköznapjaikat tengető nők a fojtogató gyászt megpróbálják a maguk módján elviselhetővé tenni: csipkelődéssel, vitákkal, egymáson való gúnyolódással. Ettől kerül a darab közelebb hozzánk - nem drámai hősnőkkel találkozunk, hanem egyszerű emberekkel, akiket csupán körülményeik nyomorítanak „színtelenekké”.

Valderubiban – amelyet abban az időben még Askerosának (Piszkos hely) neveztek – a Lorca fivéreknek két házuk volt a Széles utcában.
Ugyanabban az utcában lakott az özvegy Frascita Alba a négy lányával. Apjuk halála után az anyjuk leeresztett ablaktáblák mögött tartotta őket. Soha nem hagyhatták el a házat, kivéve mikor templomba mentek, oda is csak fekete lepellel letakarva. A levegőre csak az istállóudvarba mehettek ki, aminek kocsiszélességű ajtaja a közeli utcácskára nézett.
A legidősebb lány - Frascita első házasságából - csúnya és gazdag volt. A hozomány által csalogatva, Romiljoék Pepéje, Askerosa legszebb fiatalembere megkérte a kezét, és meg is lett neki engedve, hogy kinyilvánítsa érzelmeit, este, az ablaknyílásban. Mégis, elvégezve ezt a kötelezettségét, elment, hogy az udvar sötétjében találkozzon Adelával, a legfiatalabb nővérrel, aki olyan vonzó volt, mint amilyen szegény.
Mint falusi mese, ez a történet Federiconak élvezetes volt. Apja háza Albáéval szemben volt. A költő érkezése Askerosa számára esemény volt, úgy Frascita lányai, mint a többiek számára. A költőt legjobban annak a látványa szórakoztatta, hogy amint elment a házuk előtt, a függönyök észrevétlen megfordultak: magányukban figyelték. Szintén szórakoztatta, ha a ház küszöbén ülve, égszínkék pizsamájában gitárkíséret mellett énekelhette nekik:
Jelenjetek meg az ablakban!
Ne leskelődjetek a réseken keresztül!

A költő háza mellett élt Garcia nagybácsi, és Lorca megállapította, hogy a kiszáradt határjelzőként szolgáló kútból hallani lehetett mindent, amit az özvegy háza táján beszélnek: a nők – az anya, a lányok és két szolgálólány – vitáit, akikben a bezártság felélesztette az egymás iránti gyanút, gyűlöletet és megvetést. Federico leereszkedett a kútba és feljegyzett mindent, amit hallott. Milyen alkalom egy drámához! Ezért találó az észrevétel: „ A Bernarda Alba háza fényképes tanúbizonyság.” (Marcela Okler)

Díjak, elismerések:
XX. Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja - Kisvárda
Dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díját a Bernarda Alba háza című előadásban nyújtott alakításáért ÁBRAHÁM IRÉN és BANKA LÍVIA kapta.
Kisvárda város közönségzsűrije az idén egyéni közönségdíjat is odaítélt: a Kicsik és polgárok, valamint a Bernarda Alba háza című előadásokban nyújtott kiváló alakításáért FARAGÓ EDIT kapta.

Forrás: pecsiharmadikszinhaz.hu

Ford.: András László

Szereplők:
Bernarda – Banka Lívia
Josefa – Faragó Edit, Pataki-gyűrű díjas
Angustias – Jaskov Melinda
Magdalena – Jankovics Andrea
Amelia – Crnkovity Gabriella, f.h.
Adela – Táborosi Margaréta
Martirio – Ferenc Ágota
Poncia – Ábrahám Irén
Szolgáló – Kokrehel Júlia, f.h.
Prudencia – Elor Emina
Koldusasszony – Lovas Csilla
Lány – Raffai Ágnes, f.h.

Díszlettervező: Radoslav Milenković, m.v.
Jelmeztervező: Janovics Erika, m.v.
Dramaturg: Horváth Barbara, m.v.
Koreográfus: Lavro-Gyenes Ildikó, m.v.

Sminkmester: Szabó Margit
Fénymester: Szöllősi László és Majoros Róbert
Hangmester: Bíró Tibor
Súgó/ügyelő: Lovas Csilla
Fotó: Mikus Csaba

Rendező: Radoslav Milenković, m.v.

Támogatók: Szülőföld Alap, OKM, Újvidék Város Kulturális Titkársága
Médiapartner: Panonija TV

Jegyárak:
Színházterem    2000- Ft.