A múlt év telén jártak utoljára Pécsett, azóta boltokba került legújabb lemezük - mit boltokba került, legálisan letölthető volt a hivatalos honlapról, és ezt elsőként lépték meg Magyarországon. Nem fogunk azonban disszertációt írni ennek jelentőségéről, elemezve hogy ez a nyitás, a piac megszabta hagyományokkal történő szakítás milyen hatással lesz majd a hazai könnyűzene fejlődésére.

Nehéz dolog behatárolni ezt az indie-nek nevezett katyvaszt, ezért neki sem állunk. Maradjunk annyiban, hogy Szűcs Krisztián és truppja olyan zenét játszik, ami kicsit garázsrokkos, kicsit britpop-os, kicsit érdes, kicsit dallamos, mindenképpen fülbemászó és véletlenül pont rátenyerelt egy nemzetközi népszerűség-hullámra. Nem is hitték volna talán, mikor 1995-ben kitalálták, hogy zenekarrá válnak. Két volt esztergomi évfolyamtárs (Krisztián és Németh Róbert), valamint két további pofa egy Houdinis nevű zenekarból (Orbán Gyula és Kiss Endre), majd egy évre rá még egy volt Houdinis-tag (Baltzer Gábor) csatlakozásával '96 nyarára elkészül az első dalpakk. A második lemez, a Budapest Dolls elkészülte után pedig, '98-ban csatlakozik a zenekarhoz Takács "Jappán" Zoltán, miközben Kiss Endre búcsút int.

A HS7 hazai sikersztorija az ezredforduló körül indult el úgy istenesen. '99-ben fellépnek a dEUS és az R.E.M. előtt a Kisstadionban, a 2000-ben elkészülő Cukor című album néhány dala pedig betör a hazai slágerlistákra. 2006-ban sikerült nekik, ami eddig egyetlen hazai zenekarnak sem - az MTV, az Európai Unio és a MIDEM közös díja, a Border Breakers Award European Breakthrough Award nevű különdíját több száz, az újonnan csatlakozó országokból nevezett együttes közül ők hozzák el kis hazánkig.

2008-ban két hétig az ausztrál goth-rock legenda The Church kíséretében turnézott Európában. Mostanra már (ha az 1995-ös Tick Tock No Fear-től számolunk) nyolc stúdióanyaguk van kinn (melyek nagyobbik részét egy stuttgarti stúdióban rögzítették), jó pár slágerüket klippel együtt vetítették magyar és külföldi zenecsatornák, 10 éves fennállásuk második felében pedig a magyar zenei színtér egyik legközkedveltebb bandájává avanzsáltak. A bemutatni kívánt Jazz, indie- és gitárpop-körökben ijesztő neve ellenére, semmi ismeretlent nem hoz - legalábbis nem olyat, ami az általuk képviselt műfajba ne férne bele. Az előző, Tudom, hogy szeretsz titokban címet viselő lemezhez képest visszamozdultak a harsányabb, tökösebb rocknóták irányába. Színpadon pedig most sem fognak csalódást okozni.

MySpace