Mit tehet egy elkeseredett apa, aki halálos betegségtől akarja megmenteni gyermekét, de nem áll módjában megfizetni a műtétet? Mit csinál, ha már a biztosító, a bankok, az ismerősök, a közeli barátok is nemet mondanak (egyszerűen azért, mert nekik sem áll módjukban)? Mennyit ér egy ember élete? Igazolhatja-e a morálisan "jó" a morálisan "rosszat"? Belgrádi családi thriller, ami bármelyikünkkel megeshet.

Nem ért véget a délszláv válsággal az élet a Balkánon - sőt, talán azóta van ott élet igazán. Művészetileg is. A háború előti éra dagályos partizánfilmjei és poszt-szocialista, jelentéktelen történetecskéi után, a '90-es évek derekától a szerb, a horvát , a bosnyák és a szlovén filmes szektor is sikeresen kicombosodott, ontják a jobbnál jobb low-budget nagyvárosi drámákat. Java részük lehúz még pár bőrcafatot a háborúról, annak viszontagságait, annak utóéletét próbálja bemutatni. Vannak azonban olyan alkotások is, melyekbe csak társadalmi, politikai, gazdasági hatásai okán türemkedik be a krízis, mintaszerűen átlagos emberek a főhősei - és ezek a filmek minden cukormázas hálivúdiságtól távol tartják magukat.

Ilyen Srdan Golubović filmje is, a több nemzetközi díjat is besöprő klopka (A csapda). Mladen és Marija fiatal, Belgrádabn lő (illetve élni próbáló) házaspár. Mindennapi létszükségleteiket ki tudják elégíteni, de nem jutnak egyről a kettőre - ugyanaz a kíméletlen vergődés jut nekik is, mint a belgrádi (szélesebben összjugoszláv) polgárság nagy részének. Mladen egyik nap hívást kap az iskolából: fiuk, nemanja rosszul lett a tornaórán, nem sokkal ez után pedig az orvosok krónikus szívzavart állapítanak meg. Az orvosok javaslata: mivel hazai viszonyok között maximum tünetmentesíteni lehet a gyereket, el kell vinni Berlinbe, egy költésges operációra. 26.000 eurót azonban képtelenség a helyben uralkodó állapotok mellett előteremteni. Az apa végső kétségbeesésében hirdetést ad fel, majd beérkezik egy telefonhívás. A névtelen jóakaró megadja a pénzt - ellenszolgáltatásként egy külkereskedelmi cég vezetőjének halálát kéri.

Golubović moralizálás, erkölcsi tanulságok eröltetése nélkül mesél el egy urbán drámát, ahol egyik jelentnél sem lehet kiszámítani, mit hoz a következő. A főszereplő meghasonulása, vívódása fölösleges színpadi eszközök nélkül, a maga természetességében jön át, ahogy egyre újabb és újabb döntések elé kényszerül, ahogy egyre több és több forog kockán az életmentő operációért. A film egyébként - kicsit visszautalva az ábrázolt helyzetre - külföldi segítséggel, német és magyar koprodukcióval készült el.