Öröm van és boldogság. Mert olyan hatalmas csillag ragyog fel a Sportcsarnok színpadán, hogy azbesztruha és napszemüveg nélkül túl sem éljük. A '70-es évek legendás német diszkóbandája, a Boney M (pontosabban annak egy harmada, Liz Mitchell, és a köré verbuválódott haknikollektíva) kukkant be hozzánk vagy 30 év késéssel.

Persze ezt most csak azért rögzítjük lapunkon, mert lehet, hogy Ön nem szembesült azzal a temérdek plakáttal, amivel teleszórták a várost. Szóval csak szólni akartunk, hogy Ön is tudja, hova kell menni június 16-án este. Hátha pont tőlünk tudja meg. Mert ez aztán korszakos lesz. Ennél jelentősebb kulturális teljesítményt az elkövetkező évezredekben egyszerűen nehéz elképzelni. Ez visz mindent, még a tervezett Matisse-kiállítást és Bonoék hakniját is.

Félretéve minden iróniát, valóban erre van szüksége a városnak? Patinás sztárok fellépéseire, megkopott szavatosságú "kulturális" epizódokra? Ez volna a városban, illetve a várost célpontul választó szervezőbrigádok eddigi csúcsteljesítménye, vagy a Boney M az a stigma, amit jobb lenne nem megkapni, de legalábbis gyorsan elfelejteni? Süllyedhet ennél mélyebbre a helyi kulturális színtér, vagy ez a fellépés valóságos csúcsteljesítmény a szervezők részéről? Várjuk véleményét, gondolatait, szóljon hozzá Ön is.