Elég nagy probléma ma Magyarországon, hogy sok nehézségbe ütközik egy rétegzenei koncertturné. Vagy bármilyen koncertturné. Lehetne sorolni az okokat: megfelelő klubok hiánya, kicsi és fizetőképtelen közönség, letöltés, globális felmelegedés stb. Cowabunga! felkiáltással összeált négy hazai, néhol-elektronikával-bélelt-angolul-éneklő-gitárpopzenekar, szóval az indieszcéna néhány tagja és hordában járják az országot. 

A fellépőknek több közös nevezője is van, úgymint: magyarok, az indie globális nyelvén szólalnak meg dalaik, és nagyon hasonló ruhatárral rendelkeznek. Aztán még el lehet mondani hogy nagyon hasonló zenét játszanak, de ezzel most nyilván szereztem egy raklap ellenséget, hiszen van akinek az Amber Smith az "ÚÚÚÚÚÚÚÚH" a The Moog az meg "FÚÚÚÚÚÚÚ". Aztán meg van, akinek pont fordítva.

Kicsit demagóg módon mondhatnánk, hogy ez az egész indie őrület, olyasmi mint a beat őrület volt a 60-as években. Nem csak pusztán a zene, hanem talán életforma is, de leginkább stílus. A hasonlat nem véletlen, csak meg kell nézni a zakókat és a frizurákat meg a rojtos inget, aztán láthatjuk is a sok önjelölt Lennon-McCartney-t. A rajongók meg: tinik és szexéhesek és cuccoznak.

No de - a tréfát félretéve - elég könnyű volt indie-nek nevezni egy zenekart a kilencvenes években. Kicsi kiadó, vagy szerzői kiadás, torzított gitár, britpopos hangzás, ezek voltak a bűnjelek. Mára a helyzet egy kicsit felborult, nem mindig indie az, ami indienek látszik. A nagyobb kiadók is rájöttek, nyugaton még inkább mint nálunk, hogy eladható zenéről és szubkultúráról van szó. És általában itt szokott vége lenni a lázadásnak. De, ahogy a szombaton fellépő csapatok is bizonyítják, nem minden esetben. Az utolsóként fellépő és egyben legtapasztaltabbnak mondható Amber Smith legutóbbi albuma szembemegy a trendekkel: a visszatekintés a múltba segített szakítani a szokásos indibetegségekkel. Könnyen befogadható, slágergyanús dalok mellett a bevallottan David Bowie hatására íródott számok a legerősebbek, a legutóbbi, Introspective c. albumukon.

Friss terméssel, debütáló nagylemezzel érkezik a Jacked is, akiket zsenge koruk ellenére és a fentebb említett metódus alapján egy nagyobb kiadó szerződtetett le. Az EZ Basic sem nevezhető nyugdíjaszenekarnak, ők is leginkább az útkereső kategóriába sorolhatóak, bár elég konkrét elképzelésekkel rendelkeznek arról, hogy merre is menjen az az út. A The Moog igazi hype-nak örvendhetett az elmúlt évben amit  amerikai felkérések (?) és filmzeneként megvásárolt sláger táplált.

Tehát: Indie Tour nevezetű zenés vándorcirkusz, azaz Amber Smith, The Moog, EZ Basic és a Jacked. A fellépések után pedig Tesco Disco számít a nagyérdemű megjelenésére. Az országos ródsó utolsó állomása Pécsett szombaton este kb. 20 órától az Ifjúsági Ház dísztermében lesz. Mindenki kapaszkodjon a bakancsába!!