Vannak hagyományok, amelyek nem hajlandóak kihalni. A kelták ebből a szempontból kényelmesen leigázták a rómaiakat. Míg a római kultúra, a beszélt latin, a birodalom szokásai már csak poros szakmunkákban és tankönyvekben tartják hadállásaikat, addig a kelta hagyományok, a népzenene reneszánszát éli. Ezt igazolja tucatnyi együttes létezése is, így a Bran-é, akik a Dominikánus Házban koncerteznek.

Már a rómaiaknak is meggyűlt rendesen a baja a keltákkal. Pontosabban a kelta hagyományokat tápláló jelenségekkel. A történelmi források szerint Hadrianus a légiókkal komiszkodó, falvakat gyújtogató piktek miatt építette meg az Anglia és Skócia határán húzódó falat. Arról nem szólnak a források, hogy a kapzsi rómaiak valójában a kelták leprechaunjaitól, öregapónak álcázott manóitól tartottak, akik gátlástalanul kirámolták volna az összes római helyőrség kincstárát. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a falat őrző, Jupiter-szentélyekhez és Vesta-szüzekhez szokott katonák nagy része sikítófrászt kapott a hajnalban sziklakörök körül mormogó druidák szertartásaitól.

És bár a druidák voltak, akik a kelták spirituális hogylétéért feleltek, és biztosították, hogy mindenki megfelelő helyre jusson, ha történetesen feldobta a bocskorát - a kelták kultúrájuk nagy részét a tündérnépeknek köszönhetik. Azok tanították őket zenélni, táncolni, verselni. A tündérnépek kedvelt dallamai köszönnek tehát vissza a mai napig a kelta népzenéből. Ez a varázserő biztosítja, hogy a mai napig nem felejtődtek el végképp. És a leprechaunok, na meg Angus Og, a kelta szerelemisten tartós tevékenységének köszönhető, hogy aki találkozik ezzel a népzenével, egy csapásra beleszeret.

Ez történt a Bran zenekar alapítóival is, akik feltehetően az ír sörkultúrával is megismerkedtek abban az időben, amikor felcsaptak népzenekutatónak, és hazahozták gyűjtésük eredményét. A zenekar repertoárján a vidám kocsmadalok mellett a balladisztikus hangulatú ír és angol nyelvű énekek, a hárfás hagyomány dallamai és a friss tempójú népi tánczenék is megtalálhatóak. Emellett a zenészek igyekeznek a szigetország történelmét, mitikus hagyományait, folklór- és mesevilágát is megismertetni. 1993-tól napjainkig koncerteznek, és ha ez nem volna elég, különböző rendezvények szervezésével is népszerűsítik az ír kultúrát Magyarországon.

A négytagú zenekar hagyományos kelta és ír hangszereken szólaltatja meg a dallamokat, a közbeiktatott meséket Kovács Gábor adja elő. Ha minden harmónia a megfelelő ponton szólaltatja meg a szférák csengőit, Goibniu, a sörfőző kovácsisten is tiszteletét teheti.