Kedd délután torrentoldalakon még nem találtuk Pozsgay Zsolt tavaly nyáron forgatott Zsolnay-filmjét, A föld szeretőjét, így kénytelenek voltunk elmenni annak díszbemutatójára, ami egy kicsit a legendás csehszlovák szatírák hangulatát idézte, míg maga az alkotás egy filmszakkör végtermékét. Beszámoló és egy kicsi kritika.

Setting

Az Uránia előtti két EKF-es zászló valamint az előtérben lágyan morajló tömeg jelezte, hogy az önkormányzati fenntartású moziban különleges este van. A megújult szerkesztőségű/szellemiségű ECHO olvasói estjét idejekorán otthagyva, kritkai látásmóddal és annak szükségességébe vetett hittel felvértezve érkezünk már fél nyolcra a moziba, hiszen a meghívó nem helyre szól, csak időre, így a tülekedés garantált. És valóban az erkélyen helyet kapó VIP-jegyesek egyelőre a lépcsőnél tömörülnek, mi inkább egy kicsit hátrébb ülünk le... Nem sokkal nyolc előtt egyszercsak szabad a vásár és még szabadak a székek, de már nem sokáig, mert a hullámzó tömeg gyorsan elfoglalja az ülőhelyeket. Úgy tűnik valami mégiscsak jól működik az EKF-szervezsű rendezvényeken: az érekzési sorrend demokráciája. Hiába rektor valaki, ha nem érkezik időben, akkor három egymás melletti ülőhelyre már inkább ne számítson. Rövid köszöntők után (Páva Zsolt és a film rendezője) pedig elkezdődött a DVD-vetítés, egy Pioneer eszközzel.

Preface

Ahogy saját gyerekét sem tudja senki rondának látni, úgy a pécsi néző nyilván hajlamos elnézőbben és óvatosabban véleményt alkotni pécsi kötődésű alkotásokról. Azonban, hogy szabadon elmondhassuk benyomásainkat, kénytelenek vagyunk a város iránti erős érzelmi kötődésünket félretenni, és önmagában értékelni az alkotást.

Origins

A Dénes Gizella Csodálatos fazekas című múlt századi regényére épülő film tartalmaz életrajzi elemeket is, a család történetét leginkább lazán kezeli, a történetvezetésnek inkább alárendeli. És a történetvezetésnek alárendelnek aztán tényleg mindent: egy egész életet próbálnak belezsúfolni másfél órába, sikertelenül. Mivel az alkotók minden mozzanatot meg akarnak ragadni, egyenlő nyomatékkal kezelni, így valahol elillan minden és semmi sem rögzül igazán. A történetben a családon belül uralkodó feszültségek, a Zsolnayak útkeresése mellett a kudarcok és a sikerek is megjelennek, minden kap egy-egy jelenetet és így minden súlytalanná is válik.

Movie

A Hét műtárgya című egykori tévéműsor hagyományait idézve csodálatos Zsolnay-alkotások bemutatásával indul a film. Aminél helyénvalóbb felütést nem is nagyon lehet elképzelni. (Még az Alkímista Géniusz is valahogy így kezdődött.) Megadja az alaphangot és már valami szép is volt benne. De szép még a stáblista is, gyönyörű, szecessziót idéző tipográfiával. És akkor talán ezzel véget is érhetne a filmmel kapcsolatos pozitívumok sora. (Ha a fennmaradó 100+ perc élményét 5 másodpercben kellene elmondani, akkor az ilyen felületesen érdeklődőknek ezt a filmecskét mutatnánk.) Az egész mozit végigkísérő, legjellemzőbb mozzanat valóban az ordítás. A feszültségkeltés állandó eszközeként szinte minden jelenetben kiabáltak egymással a szereplők. Harsányan, túljátszottan. Kivételt képeztek ez alól Zsolnay Vilmos sejtelmes találkozásai Benedettoval, aki az eozin titkát súgja meg neki és a főhős halott Júliájával, aki életviteli tanácsokkal látja el.

A fokozott hangerő és a végtelenül egyszerű, néhol zs-kategóriás thrillereket, néhol börleszkeket idéző filmzene nagyon jól illeszkedett a hasonló kvalitásokat felmutató fényképezéshez és vágáshoz. Olyan módszertani megoldásokat is fel lehetett fedezni, ami leginkább a hetvenes évek hongkongi akciófilmjeinek tárházából származik. Persze lehet az ilyet kikarikírozva, jól is csinálni, azonban jelen esetben ennek a téma egyáltalán nem kedvezett, pláne nem a kivitelezés. A jelenetek egymásra épülése sokszor teljesen inkoherens, de gyakran az egyes jeleneteken belüli párbeszédekben is súlyos hibákat lehetett felfedezni és a felépített karaktereknek, mozzanatoknak teljesen ellentmondó, meglepő fordulatok teljesen elhiteltelenítettek egyes kulcsjeleneteket.

Conclusion

Igazi pozitívum persze, hogy ismét pécsi film született. Szép pécsi helyszínekkel. Van mit megmutatnia a városnak, azonban a már említett magyar Da Vinci-kódnak ez mégis jobban sikerült. Szebb képek, szebb szinezés, szebb utómunka. Az tévéfilm volt és elég jó nézettségi adatokat produkált. Hogy utóbbi mennyire működőképes konstrukció, hamarosan eldől. Pécsett az Urániában a nagyközönség áprilistól láthatja és az országos forgalmazást is tervezik. A megtekintése természetesen minden lokálpatriótának erősen ajánlott és akinek az EKF-megnyitó tetszett az most sem fog csalódni.

Update:

Ezt mondja a BAMA/DN

Így vélekedik a PécsiStop/Népszava

A Pécsinapilap pedig hát