A siklósi születésű festő bécsi és milánói tanulmányait követően 1927-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Csók István, Rudnay Gyula és Dudits Andor tanítványaként végzett. Bár művészetére nagy hatással volt az olasz neoklasszicizmus, azt nem szolgai módon használta, hanem ötvözte egyéni kifejező eszközeivel. Külföldi sikerei többnyire itáliai tárlatokhoz fűződtek, de alkotásai eljutottak Amerikába és Japánba is. Egy olajképét a római Galleria Moderna vásárolta meg, Rómában és Velencében három rézkarca az olasz király tulajdonába került. A Komédiások című munkáját az Uffizzi őrzi Firenzében, de a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a bajai Nagy István Képtár is rendelkezik egy-egy képével.

A kiállítást megnyitja:

Mogán Orsolya

művészettörténész

Gianni hiába munkálkodik minden nap a szeretteiért, valójában mégis magányos. De akkor kell igazán szembenéznie az életével, önmagával és életkorával, mikor Alfonso, a legjobb barátja ráveszi, hogy törődjön egy kicsit magával is, hódoljon a szerelem örömeinek, jár neki is egy kis élvezet így az élete alkonyán. 

Gianni ettől kezdve mindent elkövet, hogy valami kis kalandba bonyolódjon, de a dolog persze nem megy olyan könnyen...

Öccsének korai halálának évfordulóján Jack O'Brien, a modern világ rohanásába belefásult építész visszagondol sorsfordító gyermekkorára, azokra a texasi kisvárosban töltött évekre, mikor elveszítette ártatlanságát, angyali édesanyjához és szigorú édesapjához fűződő kapcsolata pedig örökre megváltozott. Az emlékek felidézése közben talán nem csupán a saját, de az egész emberiség helyét is megtalálja az univerzumban.