Krámli Márta a PTE Művészeti Karán diplomázott 1999-ben mint Gaál Tamás tanítványa. 2004-ben abszolvált a PTE MK Doktori Iskolájában, doktori fokozatot 2008-ban kapott. Mestere: Rétfalvi Sándor szobrászművész. Számos hazai és nemzetközi csoportos kiállításon és szimpoziumon vett részt, egyéni kiállítása volt a Pécsi Közelítés Egyesület Galériájában, valamint a Pécsi Galéria Pince Galériájában. Tagja a Magyar Alkotóm?vészek Országos Egyesületének.

Szenteste Stohlbaum tanácsoséknál megjelenik a család barátja, Drosselmayer bácsi, és bábszínházat hoz ajándékba Fricinek és Marikának. A bábok mellett előkerül még egy fából faragott Diótörő figura is. A gyerekek a játék után boldogan fekszenek le és merülnek álomba. Marika álmában megelevenednek a bábok és a karácsonyfadíszek, ám a gonosz Egérkirály egérkatonáival háborút indít ellenük. Győzelmüket a bátor Diótörő herceg hiúsítja meg. Diótörő herceg a báb Marika hercegnőt magával viszi birodalmába, ahol megcsodálják a rózsák táncát és a csodapalotát. Örömüket a denevérek támadása zavarja meg, de Diótörő hősi küzdelemben legyőzi őket.

Sajátos, új formák tervezésével a mai kor díszítőművészetében is meghökkentő, újnak számító megjelenést hoz létre ez a közösség. A technikák fejlesztése mellett gyűjtik a XIX. – XX. századi magyar népi csipkék mintáit, elsősorban az alföldi, felvidéki és a balatonendrédi motívumokat. 

A kiállítás a Kossuth-díjas művész utóbbi öt évben készült, Magyarországon még ki nem állított munkáit mutatja be. A megnyitó akciója a nagy színváltó gubanc összeállítása, amiben korábbi festész tanítványok és szobrászok is közreműködnek. 

Matyi dacos szembeszegülése a földesúrral, s még inkább képtelen fenyegetőzése nem lázadásnak tűnik, hanem a világ dolgairól mit sem tudó suhanc naivságának. Mégsem váratlan fordulattal válik hőssé, hanem világot lát, mesterségeket tanul, pénzt gyűjt, s így nyer lehetőséget bosszújára. Fazekas ezt a népmesei toposzt igazi magyar történetté alakította: a táj, a korabeli magyar közállapotok, a magyar parasztok, egy igazi magyar földesúr, Matyi pedig igazi magyar népmesei hős - írja Szerb Antal A magyar irodalom történetében.

1957. december 24. A zűrzavaros októberi események után az Államvédelmi Osztálynak meg kell győződnie arról, hogy ügynökei közül kiben bízhat meg a jövőben, ezért egytől-egyig próbára teszi azok lojalitását a rendszerhez. A szép karrier előtt álló tartótisztnek, Jung Andrásnak (Nagy Zsolt) éppen a szenteste hozza el ezt a bizonyos vizsgát: nem is sejti, hogy a szemközti ház egyik ablakából többek között atyai tanítómestere, Markó Pál (Kulka János) figyeli, és értékeli minden tettét, minden mondatát. Ha András ezt tudná, valószínűleg nem éppen ezen a napon találkozna konspirált lakásán az eddig szigorúan titkolt szerelmével, Évával (Hámori Gabriella), és körültekintőbben őrizné a rábízott ügynöklistát is. A névsornak azonban lába kél, András megtudja, hogy Éva egyáltalán nem az, akinek hitte, és lassan az is kiderül, hogy senki sem bízhat meg a másikban.

Susan (Eva Green) fontos kérdéseket kutató tudós. Karrierjéért cserébe minden mást feladott az életben, többek közt a szerelmet is. Egy nap mégis enged az ösztöneinek, amikor találkozik Michaellel, a tehetséges séffel (Ewan McGregor). Míg Susan és Michael a szerelem új, eddig nem tapasztalt mélységeit fedezik fel, a többi ember furcsán kezd viselkedni - egy rémisztő jelenség járványszerűen hat az érzékekre, mindenkin egy ismeretlen betegség lesz úrrá. A világméretű katasztrófa Susant és Michaelt is eléri. A film egy lélekerősítő pillantás abba, hogy mit jelent szeretni és szeretve lenni - különösen a zűrös időkben.

Két nő, két valóság egy térben. Valóság és illúzió határait feszegetik egymásra reflektálva. Különböző aktuális  társadalmi kérdésköröket vizsgálnak, mint például az orvostudomány jelenlegi kutatásai alapján az embert biológiai vonatkozásában, azon belül is a női biológiai struktúrát, beleértve a neurológiai működést, a mentális állapotokat és a női természetet. Meglátásuk szerint felfokozott pszichés állapotban a nő szervezete vagy annak valamely része az adott ingerre változatos reflexív cselekdetsorral képes reagálni. Ilyen például a használtruhakereskedésben a turkálás, ami egyfajta levezetése lehet különböző frusztrációknak, praktikus cselekvés, mely akár a szerelem felfokozott erejének megélését segíti. Intim helyzetek ezek, amelyek nem kerülnek gyakran fókuszba, nagyító alá. Ahogyan  az emberi test sem látható nyilvánosan mezítelenül, főleg belülről, csak speciális esetben, például műtét közben. A két alkotó számára a levetett ruhák újra felvéve egy másik ember személyiségét hordozzák,  hasonlatosan ahhoz, mint amikor valaki egy pótszívet kap és azzal később együtt él. Orvosok állítják, hogy a donorszerv a befogadó személyiségét is megváltoztatja, az új szíves azonosul előző gazdájával. A művészek e kiállításon különböző médiumokkal, művészeti kifejezési formákkal közvetítik gondolataikat, médiumként megjelenik a rajz, festészet, videó, installáció.

A harminc körüli Emilie egy fodrászszalont vezet, ahol vendégei és barátai számára a frizurakészítésen kívül mindig végtelen számú magánéleti jótanáccsal és ötlettel szolgál. 

Claude Magnier vérbeli párizsi volt. Ott született 1920-ban és ott is halt meg 1983-ban. Mesterségét tekintve színész, író, TV-játékok és filmek szerzője. Bár sokat publikál, világhírűvé egyetlen bohózata tette, az 1967-ben írt Oscar. A műből (nem számítva a TV-játékokat) két híres film készült. A középkorúak (1967) Louis de Fun?s, a fiatalabb korosztály (1991) Sylvester Stallone főszereplésével láthatták. A bohózat története alapjában véve csöppet sem bonyolult: Pierre Barnier, gazdag párizsi szappangyár-tulajdonos rájön, hogy Albert Leroi, a könyvelője nagy összeget lopott ki a cég kasszájából. Mindez nem elég, mikor Barnier felelősségre vonja, védekezés helyett megkéri a gyáros lányának kezét. Ettől fogva félreértések és bonyodalmak sorozata pereg le előttünk, szinte követhetetlen sebességgel és intenzitással. Mire valamennyi probléma megoldódik - természetesen mindenki legnagyobb megelégedésére - könnyesre nevethetik magukat a nézők. ...Jó, jó, de ki az az Oscar?

1957. december 24. A zűrzavaros októberi események után az Államvédelmi Osztálynak meg kell győződnie arról, hogy ügynökei közül kiben bízhat meg a jövőben, ezért egytől-egyig próbára teszi azok lojalitását a rendszerhez. A szép karrier előtt álló tartótisztnek, Jung Andrásnak (Nagy Zsolt) éppen a szenteste hozza el ezt a bizonyos vizsgát: nem is sejti, hogy a szemközti ház egyik ablakából többek között atyai tanítómestere, Markó Pál (Kulka János) figyeli, és értékeli minden tettét, minden mondatát. Ha András ezt tudná, valószínűleg nem éppen ezen a napon találkozna konspirált lakásán az eddig szigorúan titkolt szerelmével, Évával (Hámori Gabriella), és körültekintőbben őrizné a rábízott ügynöklistát is. A névsornak azonban lába kél, András megtudja, hogy Éva egyáltalán nem az, akinek hitte, és lassan az is kiderül, hogy senki sem bízhat meg a másikban.

Susan (Eva Green) fontos kérdéseket kutató tudós. Karrierjéért cserébe minden mást feladott az életben, többek közt a szerelmet is. Egy nap mégis enged az ösztöneinek, amikor találkozik Michaellel, a tehetséges séffel (Ewan McGregor). Míg Susan és Michael a szerelem új, eddig nem tapasztalt mélységeit fedezik fel, a többi ember furcsán kezd viselkedni - egy rémisztő jelenség járványszerűen hat az érzékekre, mindenkin egy ismeretlen betegség lesz úrrá. A világméretű katasztrófa Susant és Michaelt is eléri. A film egy lélekerősítő pillantás abba, hogy mit jelent szeretni és szeretve lenni - különösen a zűrös időkben.