Összességében levakarhatatlan pecsétet hagyott a rossz idő a 2009-es POSzTon - az utolsó napokban ugyanúgy pardon nélkül ömlött, mint a legelején, elmosva számos ígéretes szabadtéri programot. (Engem pedig egy esetben megakadályozott egy versenydarab megtekintésében is - a heves zápor miatt több centi magasan állt a víz a kis erkélyemen, és ha nem kezdek gyors problémamegoldásba, a fél lakás elázik.) Az utolsó versenynapra mégis hálás időt kaptunk a nyakunkba, ennek hála kerülhetett színpadra talán az egész off legerősebb előadása is.

Ha valamiért, hát a keddi napért volt érdemes a leginkább kilátogatni az off-programokra (versenyprogramok tekintetében inkább az előző nap volt érdekes, erről tanúskodtak a szakmai beszélgetések is, sorban egymás után). Hiába ugyanis a programsűrűség, ha alternatív táncszinházak és kísérleti pörformanszok vannak csak az egyik napon, a másikon ugyanakkor fél tucat izgalmasnak ígérkező matiné. Egyikről-másikról persze kiderülhet, hogy csak a címe izgalmas.

Lassan itt a POSzT vége, a javán legalábbis már túl vagyunk. Az offban azonban még várat magára pár nagy durranás. A program nagyjából úgy viselkedik, mint a jól olajozott gépezet - lassan indul be, de mikor felpörög, istenesen fut. Az elkövetkező napokban csak a fejünket kapkodhatjuk, vagy a lábunkat. A hétfő sem volt másmilyen. De még (vagy már) nincs meg a tempó. A programsűrűség pont azt eredményezte, mint a programszegénység - kevésen vettem részt, mert ezt így nem lehet bírni.

Túl vagyunk a POSzT hétvégi szakaszán, ami állítólag a programsűrűség jegyében telt. Az igazán jó programpontok azonban még csak most jönnek, a szombat és a vasárnap pedig Ifi Géniuszoktól hemzsegve várta az érdeklődőket. Nem mindig sikerült nagy tömegeket megmozgatni. A szubjektív naplózó megnézte, hogy médiaháborúznak a pesti képzősök, hogy improvizálnak a kaposvári színitanodások, és hogy mi kell ahhoz hogy egy versenydarab ne érvényesüljön.

A tulajdonképpeni első nap valamivel eseménydúsabbra sikerült a nyitónapnál, bár az időjárás továbbra is haragszik a városra valamiért. Az off ezen a napon pörgött be kicsit jobban, este már a Jókai tér is megtelt közönséggel, miközben a zárt helyen zajló programokra gyakorlatilag alig lehetett beférni. A sort azonban kezdjük egy adomázással és bölcsességekkel teletüzdelt kiállításmegnyitóval.

Hogy lehet a pátosz teljes kerülésével elindítani egy tíz részes, a POSzTot végigkísérő szubjektív sorozatot? Egészen biztosan nem egy ilyen nyitómondattal, úgyhogy erről a lehetetlen küldetésről le is teszek. Van viszont egy további mission impossible, amibe még Cruise-nak is beletörne a lézerkéses kvarcórája. Ez pedig a színházi találkozó nagyjának végigkísérése, naplózása. Nekiesünk, és a végén kiderül, milyen sikerrerl. Kezdjük az első nap fals nyitóakkordjaival.

Amióta megjelent az első videó arról, hogy mire készül a PVSK volt edzője, Rátgéber László, tudtuk, hogy történelmet fog írni. Június 19-én, azaz konkrétan ma, megkísérelte a majdnem lehetetlent. Át akarta ugrani az Orfűi tavat. Ott voltunk, megnéztük, és most beszámolunk. Hogy sikerült-e? Megtudja, ha kattint, és folytatja az olvasást.

A Pécsi Egyetemi Napok utolsó napja nem sikerült úgy, ahogy azt a szervezők tervezték. Erről első kézből, az egyik szervezőtől kaptunk teljesen szubjektív beszámolót. Jehan Paumero egyben a fesztivált záró zenekar harmonikása is, aki testközelből tapasztalhatta meg a zajkeltésre allergiás lakosság bosszúját.

A harmadik napra már elfáradtak résztvevők, bulizók, szervezők rendesen. Csak a fellépőik frissek, akik újonnan élik meg a Bőrgyárat. Esetleg akik az előző napokban civilben is csellengtek a fesztiválon. A PEN szerdáját (ami péntek) nem más, mint Beck Zoli, a 30Y frontembere mutatja meg nekünk. Karakteréhez illően úgy idegenvezet, hogy közben magáról is mesél. Mély, lélektől túlcsorduló vallomás egy énekes fesztivál-magánvalóságáról.

PEN-kommandónk nem eszik, nem alszik, felhajtja a legmérvadóbb hangadókat, akik a színpad magasabbik végéről is véleményt tudnak nyilvánítani az idei bőrgyári capriccioról. Hossz- és keresztmetszeteink következő epizódját a Pannonia All Stars frontemberétől, KRSAtól könyörögtük ki, aki szíves örömest tett eleget kérésünknek.