Maroknyi közönségek kántálták éveken keresztül, fellépésről fellépésre a Sötét van szövegét mikor Zoliék már a tervezett ráadást is kiterítették az asztalra. Akkor még tényleg volt bennük valami erősen Kispál-szagú, és jó esetben is csak epigonzenekarként tartotta volna őket számon a szaksajtó - ha egyáltalán foglalkozik az újabb pécsi underground-bandával. Mondani sem kell, hogy mostanra ez az underground mizéria Pécs egyik fő kiviteli cikkévé vált - a 30Y éves koncertjét két nappal az év vége előtt vezényli le az IH-ban.

Lehetetlen bármit is úgy megfogalmazni az Isten Háta Mögött kapcsán, ami még nem hangzott el, vagy ami nem menne szembe azzal amit képviselnek és vallanak. Annyira túljáratta a kritika az utóbbi évben (mondhatjuk, legutolsó nagylemezük után konkrétan vágódott orra a teljes magyar könnyűzenei szaksajtó), hogy már azt is ciki megfogalmazni hogy valamit miért ciki megfogalmazni. Maradjunk hát a pőre alapvetéseknél.

Azt hihetné a név alapján az ember, hogy valaki végre hatékonyan próbálja orvosolni a pécsi alterbandák túlreprezentáltságát. És valami utolsó emberig tartó harcban, gitárnyakra kulcsolt kézzel, fej fölé emelt gitárral rohannak egymásnak a fiatal alterzenekarok frontemberei, hogy a színpadon csapkodják egymást halálra. A Bandák Balhéja azonban ennél sokkal kevesebb vérrel, de annál több zenével kecsegtet. Már ha sikerül elválasztani az ocsut a búzától. Teljes repertoár bemutatkozó szövegekkel nálunk.

Nagyon jól tudjuk, hogy aki ki akar menni, nem tőlünk várja az útmutatást, Két fajta ember van - aki már megvette a jegyét Rockmaratonra, és kinn sátrazza végig a hetet, és aki nem vett jegyet, mert eszében sincs sörszagú, zenekaros-pólós rockerek közé keveredni. Illetve idén van egy harmadik: aki még nemv ett jegyet, de nem magyar állampolgár, és akar headbangelni egy jót. Az alábbi útmutatás inkább csak kedvcsináló - összegyűjtöttük azt, ami ugyancsak a határok túloldaláról jött, de nem a közönségben, hanem a színpadon lesz majd látható. Az egy szem Konflikt kivételével, akik amúgy is Rockmaraton-törzsvendégek, álljon itt lent a nemzetközi kínálat.

23:30 - 00:45 **** A bézbolsapkás bőgatyás hardcore és az inges-mellényes botozós népzenész közeg találkozása, egy kis reneszánsz beütéssel. A Dead Can Dance éteri ragyogása az Anthrax érdességével és tempójával, öt sokat próbált zenésztől. Semmi közük a Távol-Kelethez, annál több a hazai sámánzenés hagyományokhoz - Yava.

Funk rock és punk rock, egy helyen, frissen kihorgászva, jól átsütve, tálalva. Majdnem Fishbone, de ahhoz túl sok rajta a hús, és nem annyira szálkás. A budapesti metálszíntér egyik kakukktojása, amely ugyanannyira pogóra csábító, mint amennyire elférne egy kereskedelmi rádióban - Fish!

22:15 - 23:30 **** A hazai színtér egyik legismertebb crossover-zenekara metálból hip-hopba, onnan skába vagy akár funkba is átkanyarodik, ha úgy tartja kedve. Két évtizeddel az után, hogy a Dog Eat Dog vagy a Body Count megmutatta külföldön, hogy így is lehet zenét csinálni, az ötlet még mindig friss. A magyar metálszíntér Fonogram-díjas üdvöskéi pedig versenyszerűen fullasztják ki vele közönségüket - Subscribe.

Kicsit sárga ugyan és savanyú, mint azt megszokhattuk, de akkor is a miénk. Dream Theater, Queensryche, Porcupine Tree nélkül rendezik meg a Toxicban az első pécsi progresszív fesztivált. Illetve, nagy szavakat félretéve, az Angertea lemezbemutatója köré alakítottak mini-fesztivált a szervezők, ahol a környék progrokkereinek színe-java részt vesz majd. Egy kis Crimson, egy kis sztóneres prog, némi igazán patetikus, tökös fúziós rock, na meg az Angertea új lemeze.

Régi, mégis új banda kezdi meg pályafutását a városban, zászlója alá gyűjtve minden metálost, aki már megunta az Ossiant, és rockert, aki kiábrándult a Moogból. A SKRU magyar nyelven hozza az éneklős-süvöltős modern metál-, a szaggatott gitárokkal géppuskázó metálkór- és a feszes, erőteljes doboktól hangos hardcore-punk zenekarok legjobb pillanatait. Velük beszélgettünk pályafutásuk hajnalán múltról és jövőről, a zenélés örömeiről, idétlen zenekarnevekről és a carpe diemről.

A doom/death műfaj egyik pionírja érkezik ismét Pécsre - senki ne várjon azonban hörgős headbangelős őrületet, inkább dallamos, melankolikus dalokat zongorán és gitáron. A világszerte ismert és kedvelt Anathema gitárosa és szellemi irányítója, Daniel Cavanagh ad nem kifejezetten nőnapi koncertet a Művészetek Házában szombat kora este, hogy az érdeklődők még átnyargalhassanak a hörgős-hajrázós matinénak ígérkező, kilenckor kezdődő Toxic-bulira is.